Koltay Anna szenvedélyesen gyűjti a régiségeket
2022.10.12.
Az antik bútorok kétségkívül megosztják az embereket. Vannak, akik ódzkodnak tőlük, mások pedig egyenesen rajonganak értük. Takács-Koltay Anna televíziós szerkesztő-műsorvezető az utóbbiak közé tartozik. Úgy véli, a régi tárgyaknak szinte lelkük van, ezért lakásában számos családi ereklye és régiségpiacon vásárolt kincs is megtalálható.
Mi vonz Téged a régi tárgyakban?
A nyilvánvaló esztétikai minőségen túl a tárgyak valós vagy valószínűsíthető története. Az antik bútorok, lakberendezési tárgyak, kisebb csecsebecsék mesélnek egy régi korról, korábbi tulajdonosaikról, s még ha nem is tudunk megismerni minden hozzájuk kapcsolódó sztorit, akkor is gyönyörködtetnek, szinte lelkük van.
Ezen felül fontos szempont az egyediség. Nem szeretem az uniformizált, egyentárgyakat, ez igaz az öltözködésre és a lakberendezésre is. Szerintem az ember személyisége vissza tud köszönni a tárgyválasztásain keresztül. Meggyőződésem, hogy megéri szép, esztétikus, egyedi és olykor sztorival rendelkező tárgyakkal körbevenni magunkat, mert azok a mindennapokban a saját otthonunkban, szinte észrevétlenül adnak harmóniát nekünk.
Honnan szerzed be a tárgyakat? Vannak jól bevált lelőhelyeid?
Fontos leszögezni, hogy régi, egyedi bútorokat, tárgyakat beszerezni jó áron, olykor fillérekért, kreatív megoldásokkal is lehetséges, ez nem pénzkérdés. Sokszor gazdaságosabban hozzá lehet jutni egy valaki által megunt komódra, mintha egy bútoráruházból vásárolnánk egy hasonló funkciójú új tárgyat.
Imádom a régiségpiacokat, erre talán a szüleim szoktattak rá. Gyerekkoromban sokszor jártunk az Ecseri piacra beszerzőkörútra, szeretem az árusokat, az alkudozást, és hogy minden alkalom más és más, sosem tudhatod, milyen kincsek várnak rád. Ha Balatonon járok, a káptalantóti piac is egy jó lelőhely, de a pécsi vásárt is ajánlom. Ha külföldön járok, mindig felkeresem az ottani vintage piacokat. Egyébként nagyon sok tárgyat az interneten szerzek be, hiszen itt célirányosan lehet rákeresni 1-1 művészeti stílusra, vagy konkrét darabra. Vannak kifejezetten régiségekre szakosodott oldalak, mint a Galéria Savaria. A Meskán pedig hazai kézműves darabokat szoktam keresni.
Funkció vagy esztétika alapján választasz darabokat az otthonotokba?
Is-is. Amikor funkció alapján, akkor természetesen szükségem van valamire, például, amikor beköltöztem a lakásomba, nem volt sem étkezőasztalom, sem székek hozzá, de kellett egy előszobaszekrény és dohányzóasztal. Mindet a neten találtam meg, a székek például régi szecessziós székek, amelyek rossz állapotban voltak, ezért fillérekért jutottam hozzájuk. Felújíttattam őket asztalossal és egy angolos virágos kárpitot vettem hozzá. Az összköltsége pedig feleannyi lett, mintha újonnan, áruházból vettem volna 6 széket, de mégis egyedi, sehol máshol nem megtalálható és nem utolsó sorban gyönyörű székeket kaptam.
Persze előfordul az is, hogy elcsábulok, mert a velem szembejövő tárgy nem létszükség a mindennapi élethez, egyszerűen csak szép, vagy valamiért személyesen hozzánő a szívemhez. A Csigó malomban Gyulakeszin tavaly egy fehér angol porcelán étkészletet szúrtam így ki, fillérekért. Ezért el is adtam az otthon már meglévő IKEÁ-s készletet, forintra ugyanolyan áron. Ezt hívják minőségi cserének. (nevet)
Imádom a régi metszeteket, festményeket is. Ezek egy új, modernebb képkerettel a mai lakberendezési elvárásoknak teljesen megfelelő, de mégis patinával rendelkező díszei a lakásunknak. Legutóbb a férjemnek egy a Lánchidat ábrázoló képet vettem, amelyet a híd átadásának évében rajzoltak, magamnak pedig egy régi természettudományi kötetből származó, ásványokat bemutató illusztrációt vásároltam.
Magánemberként és gyűjtőként egyaránt nyitott vagy tehát a modern jelen adta lehetőségekre és tárgyakra, valamint a múltra, a hagyományőrzésre. Ha valami csoda folytán visszarepülhetnél egy másik korba, hova kívánkoznál, és miért?
Több stílus keveredik a lakásunkban, szeretem az eklektikát, de a különböző korokból származó dolgok mégis harmóniában vannak egymással. Imádom az angolos mintákat, a vidéki shabbychic vagy a provence-i stílust, a porcelánszobrokat, vannak keleties kínai dolgaim is, de, hogy legyenek férfias energiák is, a kicsit szikárabb barna bőr is megjelenik 1-1 széken, vannak régi térképek, rádió, bakelitek, bútorokban pedig az ónémet, az art deco, a szecesszió keveredik egymással.
Jelenleg melyik darab a szívednek legkedvesebb?
Nehéz választani, de ami először eszembe jut, azok az étkezőasztal fölötti tárgyak: a Házi áldás lassan 100 éves, nagymamám családjánál volt kint a falon a somogyi Zala faluban. A régi konyhai porcelánkészlet (amelynek része a sodrófa, cukor, liszt és egyéb élelmiszer és fűszertartó edények) pedig az Ecseriről van, a csodával határos módon teljes, egyben lévő készlet, ez is van már lassan egyszázados.
Van egy kis ezüstkancsó, az egyik legújabb kedvencem: a nyáron Debrecenben a Nagyerdei Víztorony mellett zsűriztem egy zenei tehetségkutatón, amelyre a férjem is elkísért. Amíg én dolgoztam, a férjem elsétált a szomszédban lévő kirakodós használtcikk vásárra, és ezzel a kis kancsóval lepett meg, melyet egy idős bácsitól szerzett be.
Ami a legújabb hobbim, az a festés: krétafestékkel már több régi bútoromat otthon házilag lefestettem, amellyel teljesen új életre keltek: egy régi, kicsit kopottas barna komód halványzöld, pasztell árnyalatban, egy modernebb bútorgombbal új dísze lett a lakásnak. Nem vagyok egyébként egy kézműves zseni, de a bútorfestést bátran ajánlom az olvasóknak is, mert kis kézügyességgel is óriási eredményt lehet elérni. Az antik, régi tárgyakra jó ránézni, különleges atmoszférát teremtenek körénk, amelyek a modern lakásba praktikusan is integrálhatók. Látványuk feltölt minket, olykor megmosolyogtat, és immár mi írjuk tovább a történetüket.
Fotó: Borsos Mihály
Szerző: Jónás Ágnes