Barabás Évi alkot, méghozzá nem is akárhogyan!

2022.10.05.

Barabás Évi hosszú évek óta az RTL Klub egyik meghatározó arca, érdeklődése azonban túlmutat a televíziózáson: szabadidejében előszeretettel alkot, hogy aztán a kezei közül kikerülő szépségekkel mosolyt csaljon szűkebb, vagy tágabb környezete, felnőttek vagy gyerekek arcára.

Mióta része az életednek a kézművesség?

Számomra teljesen természetes volt, hogy az ember a fantáziáját használva alkot. Édesanyám bőrdíszműves volt, édesapám géplakatos. A kézügyességet, az alkotás iránti vágyat tőlük örököltem. Gyerekként csodálattal figyeltem a szüleinket, ahogyan a vasat megformálják, ahogy bőrből kivágják a különféle mintákat, vagy ahogyan anyukám színez, rajzol, de érdekelte minden manuális alkotás – apuval szinte bármit meg tudtak csinálni a háznál. Anyukám hímezni, kötni is nagyon szeretett, és engem is megtanított, hidasi nagymamám pedig pacskerben volt nagyon jó: nézte a tévében az ökölvívás olimpia döntőjét és négy kötőtűvel színes meleg pacskert , más néven tutyit, vagy mamuszt kötött.

Mindig is kíváncsi voltam a világra, az alkotókra, akiket a körülöttük lévő világ inspirál. Általános iskolás koromban órákon át lapozgattam a festményes köteteket, gyönyörködtem a népi motívumokban, és rajzszakkörre is jártam. A mai napig szívesen pepecselek legyen szó ünnepi dekorációról, ablakdíszkészítésről, egy kötött sálról, vagy kis méretű minták kivágásáról.

A munkád s vele együtt a mindennapjaid is meglehetősen pörgősek. Alkotás közben könnyen kikapcsolsz? Sikerül befelé figyelni?

A szerkesztő-riporteri és a műsorvezetői hivatás valóban a „most, azonnalról” szól, amit nagyon élvezek, de néha szükségem van arra, hogy befelé is figyeljek egy picit. Az alkotással töltött percek nagyon feltöltenek, igazi flow-élményt jelentenek Olyan, mint amikor síelek, amikor búvárkodás közben a saját lélegzésem hallgatom, vagy, amikor sétálok a kutyámmal az erdőben. Egy ideje festőtanfolyamra járok…

Régi vágyad volt, hogy ily módon is kifejezhesd magad?

Egyre erősödött bennem a vágy. Egyik ismerősöm ajánlotta nekem a budaörsi Nyári Művészeti Tábort, ahol Mészáros Erzsike tanított, aki csodálatos festőművész, számos alkotással és kiállítással a háta mögött több, mint tizenöt éve tart felnőtteknek és gyermekeknek művészeti képzést, klasszikus olajfestészetet. Valami csodálatos volt látni, ahogy a négyéves gyerek együtt alkot a hetvennégy évessel! Én is kipróbáltam az olajfestést, de kellett két nap, mire váltani tudtam a mindennapok pörgő ritmusából és lelassultam. A kapcsolat Erzsikével nem szakadt meg – ez év január első hetétől májusig minden héten egyszer mentem hozzá, és két órát festettem.

Úgy tudom, a dekupázs technika is a szíved csücske.

A dekupázs vagy szalvétatechnika valóban az egyik kedvencem a sok kreatív alkotótechnika közül, sokaknak szoktam ajánlani, mert kezdő szinten is egyedi csodákat lehet így létrehozni. Nem kell hozzá sok dolog, csak ragasztó, mintás szalvéta, akrilfesték, egy süteményes üveg, ecset és némi lakk. A kolléganőimnek is készítettem dekupázsolt cserepeket, és nagyon tetszett nekik.

A dekupázs mellett sok egyebet csináltam már: vécépapír-gurigákból mécseseket, korongokból fűzött, gyöngyökkel díszített hernyót, és szintén vécépapír-gurigákból készítettem egy nagy piros sárkányt, ami sokáig a diófán lógott, még a kismadaraknak is tetszett, szívesen fészkeltek benne.  Mindemellett figyelem a közösségi oldalakat, imádom a DIY-videókat!

Majdnem két évtizedig elkötelezett támogatója, egyben nagykövete voltál az SOS Gyermekfalvaknak, most pedig a gyermekotthonokban felnőtteket segítő Tűzcsiholó Egyesülettel tartasz kapcsolatot. Azok a fiatalok, akikkel itt találkozol egy-egy tábor és esemény alkalmával, mennyire nyitottak a közös alkotásra? 

Erre az egyik legjobb példa talán az a balatoni tábor, ami Áncsán Aranka – vagy, ahogy Oláh Ibolya hívja: Anyácska – szárnyai alatt zajlott. Ez mentorprogram is, ahol állami gondozásban felnőtt fiatal szülők és gyermekeik vehetnek részt. A tábor és a program célja, hogy állami gondozottnak ne legyen állami gondozott a gyermeke, vagyis a szórakozás és a kikapcsolódás mellett ezeket a családokat életvezetési tanácsadással is próbálják segíteni. Örömmel mentem hozzájuk, vittem a gyöngykészletemet. Alkotás közben a gyerekek oldódnak, elkezdenek beszélni magukról, és előbb-utóbb mindegyikük arcára kiül a mosoly a sikerélménytől. A készségtárgyakból az iskolákban is sokkal több kellene, mert segít a személyiségfejlődésben, és képes oldani azt a szorongást, ami a kamaszokban munkál.

Az alkotókedvedből és az egyediség iránti igényedből kiindulva nehezen tudlak elképzelni, amint karácsony előtt egy plázában vásárolsz. Sokkal inkább látlak magam előtt egy hangulatos vásári forgatagban, amint kézműves portékák közt válogatsz.

Utóbbit tényleg nagyon szeretem. Szeretem a mások által készített kincseket, mert érzem bennük az energiát és szeretetet. Nálam a karácsony is az egyediség jegyében telik: a mézeskalácsot egy régi kézműves recept alapján készítem, a manócskákat és a házikókat cukormázzal díszítem. A karácsonyfámra az általam díszített, Barabás Évi-motívumvilággal ellátott üveggömbök kerülnek. Még Tárnokon, Szabó Lala bácsi karácsonyfa-díszítő üzeméből szereztem be őket, és beültem az ottani porcelánfestő nénik mellé. Tőlük lestem el az üveggömbdíszítés fortélyait. Akárcsak ezek az asszonyok, én is fontosnak tartom, hogy a jó dolgokat, az értékest továbbadjam.

Megfigyelni, látni és láttatni – én ebben hiszek.

• 

• 

• 

Fotók: RTL Klub

Szerző: Jónás Ágnes