Smink nélkül, jógával, környezettudatosan Döbrösi Laurával
2023.05.24.
Döbrösi Laura gyermekkora óta filmez, játszott többek között az Örök tél, A mi kis falunk és az Oscar-díjas Deák Kristóf rendezte Az unoka című produkciókban, országos hírnévre azonban még ezek előtt, az Aranyélet sorozatban tett szert. Életében központi kérdés a környezetvédelem és fenntarthatóság, többek között ezért is szereti a Meskát és a meskás termékeket. Nem költ feleslegesen új ruhára, a hétköznapokon nem sminkeli magát, ELTE-s diplomája mellett rendelkezik aranykalászos gazda végzettséggel is, új szenvedélye pedig a face yoga (arcjóga).
Mióta játszik kardinális szerepet életedben a környezetvédelem és a fenntarthatóság?
A természet közvetlen közelségében volt szerencsém felnőni, így már gyerekként is rajongtam az erdőért, a növényekért, és nagyon el tudtam keseredni, ha a természet pusztításáról, fakivágásokról láttam képeket, filmeket. A természet szeretete ősi ösztönünk, a felgyorsult világunkban azonban háttérbe szorul, hogy ezt az ösztön igazán megéljük, átérezzük kapcsolódásunkat az állatokkal, a növényekkel. Nálam a tinédzserkoromban szorult háttérbe – ekkoriban fontosabb volt, hogy minden héten vegyek egy új körömlakkot, vagy, hogy havonta vegyek egy ruhát, de hát ez az időszak erről szól, az ember keresgéli a stílusát. Tizenkilenc éves lehettem, amikor elolvastam az aktuális IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) jelentést, ami a bolygó állapotáról szólt. Elfogott a pánik, és azt éreztem, hogy szeretnék az emberek által véghez vitt környezetpusztítástól a lehető leghatározottabban elhatárolódni. Elkezdtem apró lépésekben csökkenteni az ökolábnyomomat, és tudatosan edukációs céllal kezdtem el erről kommunikálni az Instagram oldalamon is.
Megosztanál velünk néhány olyan „zöld” praktikát, amiket előszeretettel alkalmazol a mindennapokban?
A nulladik lépés a tájékozódás kell legyen. Ha cikkeket olvasol, dokumentumfilmeket nézel a bolygónk állapotával kapcsolatban, kapsz egy teljesebb képet akár saját mikrokörnyezetedről, és tisztába kerülsz azzal is, mi zajlik világszinten. Jó esetben elindul benned valami, ami arra sarkall, hogy te is lépéseket tegyél, hogy ne a pusztításban, hanem a pozitív változásban vegyél részt.
Az étkezést tartom a következő lépésnek. Enni muszáj minden nap, ezért érdemes itt kezdeni szokásaink megfigyelését. Itt szépen látszik az is, hogy testünk és bolygónk egészsége összefügg: ha fenntarthatóan étkezel, jobban leszel és az ökolábnyom is kisebb. Én odafigyelek arra, hogy ne vigyek be félkész ételeket vagy gyorséttermi kaját a szervezetembe, mert nem akarom, hogy később emésztőszervi panaszaim legyenek. Így viszont nem támogatok egy szennyező, állatkínzó iparágat és nem vásárolok csomagolást.
Egy másik hulladékcsökkentő trükk, hogy szinte sosem rendelek házhoz. Se kaját, se termékeket. Természetesen használom a technológiát, de bizonyos szempontból próbálok úgy élni, mintha 100 évvel ezelőtt lenne. Meggyőződésem, hogy nem azért rendelünk házhoz, mert szükséges – a pandémia idején persze néha az volt –, hanem, mert van rá lehetőség. A rendszer pedig azért omlik össze, mert mindenki többet vesz el,többet vesz igénybe, mint amire szüksége van. Gyakran felteszem magamnak a kérdést egyes helyzetekben: Meg tudnék lenni enélkül? Tényleg szükséges ez nekem?
Imádok piacra járni, de persze a saját vászontáskáimat. Megörültem annak, hogy a Meskán is vannak szuper vászontáskák és pékáru tároló zsákok, tervezek is beszerezni belőlük! A sajtnak, a sonkának lehet vinni külön dobozkát, az eladók szívesen beleteszik az árut. Az energiával spórolok: beszereztem csapra szerelhető vízszórót és energiatakarékos égőket. Mindenkinek ajánlom, aki városban él, hogy csatlakozzon közösségi kerthez! Egyrészt mert új emberekkel lehet ismerkedni, másrészt szuper tippeket kapunk másoktól, s mi is megoszthatjuk a saját öko tippjeinket. Érdemes arra is rákeresni, van-e közösségi komposztáló a környéken!
Azokat a ruhákat, amiket több éve fel sem vettem, elosztogatom. Amikor 3-5 évente új lakásba költöztem, mindig tartottam egy háromnapos lakásvásárt – 2-3 nagy zsáknyi ruhámat el is vitték a barátnőim és az ismerőseim. A többit meg eladományoztam, vagy „beneveztem” egy ruhacsere programba. Nemigen veszek új ruhákat, filmbemutatókra is kölcsönkérem a ruhát a tervezőtől, de arra is volt már példa, hogy fontos alkalomra a nagymamám régi estélyi ruhájában mentem. A Meskán egyébként az is szimpatikus számomra, hogy az alkotók „új életre keltik” a ruhákat. Van, aki farmernadrágból készít bevásárlótáskát, míg más alkotók a magyar kultúrát és a fenntarthatóságot népszerűsítik kézzel festett farmerkabátokon, pólókon, pulóvereken és zoknikon keresztül.
Nagyon céltudatos vagy! A karriered is töretlenül ível felfelé, és szerencsére nem a naiv, szolid lányszerepeket osztják rád a rendezők. Előfordult azért olyan, hogy a törékeny Audrey Hepburn-alkatod miatt nem feltételezték rólad, hogy drámaibb szerepeket is el tudsz játszani?
Persze. Gyereklányként kerültem be a színészvilágba, és az első időkben mindenkinek ez volt az első benyomása rólam. Sokáig kellett bizonyítanom, hogy a szépkislányság mellett eszem és tehetségem is van. Szerencsére jó lehetőségeim voltak ezt bebizonyítani. Eleinte főleg naivákat játszottam, de mára szerencsére változatos női karaktereket játszhatok.
Az Aranyélet óta szinte nincs olyan ember ebben az országban, aki ne tudná, ki Döbrösi Laura. Bizonyára megnéznek az utcán, talán meg is szólítanak. Ónodi Eszter – aki a sorozatban az édesanyádat játszotta – egyszer azt nyilatkozta, hogy ő a hirtelen jött ismertséget nagyon ijesztőnek találta, sőt, már a Valami Amerika után úgy érezte, hogy az embereknek elvárásaik vannak felé. Nem egyszer voltak emiatt pánikrohamai is. Te hogyan éled meg az ismertséget?
Nekem ugyan nem voltak pánikrohamaim, de eleinte számomra is nehéz volt. Én is azt éreztem, hogy jó magasan van a léc, és mind külsőleg, mind szakmailag igyekeznem kell megfelelni a vélt elvárásoknak. Egy időben elkezdtem a hétköznapokon is sminkelni magam, mert attól tartottam, hogy ha a boltban valaki smink nélkül lát, összetörik benne a rólam alkotott képe. Sokat dolgoztam magamon, és szerencsére szép lassan helyreállt az önbizalmam.
Olvastam valahol, hogy mostanában egyáltalán nem sminkeled magad.
Ez így van. Nem akarok másnak tűnni, nem akarom elfedni már azt, aki a való életben vagyok. Maximum szempillaspirált és szájfényt szoktam feltenni.
A színészet mellett lett egy új szenvedélyed, a face yoga, azaz az arcjóga. Rendszeresen tartasz ilyen órákat, havi szinten workshopokat. Mesélnél a módszerről?
Az arcjóga egy keleti orvosláson alapuló, holisztikus szépség- és egészségmegőrző módszer, melynél ugyanolyan fontos szerepet kap a légzés, mint más jógatípusoknál. Az arcjóga edzések közben megtanuljuk szeretni a vonásainkat, nem mások kinézetéhez mérjük a magunkét, amit pedig nem sikerül elfogadni, azt természetes módszerekkel finomítjuk, alakítjuk. Arcjógával serkentjük a vérkeringést, így távozhatnak a lerakódott méreganyagok az arcból, és szebb lesz az ember bőre. Kilazítjuk az izomfeszültségeket, az arcizmok edzésével pedig feszessé válik bőr. Azzal, hogy megtanuljuk az arcizmainkat tudatosan használni, képesek leszünk formálni az arcunkat. A szem körüli izmok edzésével például nagyobbítható a szem. Az arcjógának egészségügyi hozadéka lehet többek között a látásjavulás, az állkapocs-feszültség oldódása, a légutak tisztulása.
Azt mindenképp fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez egy pro-aging metódus, vagyis nem arról szól, hogy, ha arcjógázunk, nem fogunk megöregedni és ráncosodni, hanem arról, hogy tudatosítjuk és elfogadjuk az arcunk működését, lelassíthatjuk az öregedésünk tempóját, és arra fókuszálunk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a rendelkezésre álló időből. Röviden: önmagunk legjobb verziója lehetünk minden életkorunkban.