Ez Ónodi Eszter legújabb szenvedélye a színészet mellett

2023.04.06.

Ónodi Eszter a zero waste jegyében süt-főz, az ételmaradékot, amikor csak teheti komposztálóba szállítja, és mindenhova kerékpárral közlekedik. A Jászai Mari-díjas színésznővel fenntarthatóságról és félbemaradt rajzkarrierjéről is beszélgettünk.

Valahol azt olvastam rólad, hogy bár tudat alatt kiskorod óta színész akartál lenni, sokáig elnyomtad magadban ezt a vágyat. Képzőművészeti pályán nem gondolkodtál?

Gyerekkoromban hamarabb nyertem első helyezést rajzversenyen, mint szavalóversenyt vagy színjátszásért járó díjat. Az általános iskolában eléggé aprólékos rajztechnikával alkottam, ám ez valamiért nem tetszett a rajztanárnőmnek. El is nevezett Pepecs Mancinak, ami akkor meglehetősen rosszul esett. Olyannyira, hogy abba is hagytam a rajzolást. A kézműves kreativitás kamaszként ragadott el újra: különféle természetes anyagokból – parafából, szotyolahéjból, kávészemekből – készítettem ékszereket magamnak.

A fiad már 17 éves. Kicsiként mennyire volt fogékony a rajzolásra?

Őt valahogy nem ragadta el ez a fajta alkotási hullám, de volt egy olyan időszak, amikor az egyik barátjával képregényeket készített. Igaz, abból is inkább a szöveges rész érdekelte, mint a rajzolás.

• 

• 

Mindenfelé kerékpárral közlekedsz, sőt, ez gyakorlatilag a védjegyeddé vált. Mit jelent számodra ez az énidő? Egyfajta meditációt? Ráhangolódást a színházi próbákra?

Mindkettőt. Hamar megelégeltem, hogy ha autóval közlekedek, folyton elkések, mert nagyon sokat állok a dugóban és parkolóhelyet is nehezen találok. Igazából annak idején a kényszerűség vezetett arra, hogy elkezdjek biciklizni, ami azóta a szenvedélyemmé vált, és már több mint 20 éve tart. A városban már akkor légszűrő maszkot viseltem biciklizést közben, amikor a pandémia még sehol sem volt. Idővel jöttem rá, hogy a kerékpárral közlekedésnek mennyi fantasztikus előnye van. Például, hogy nem tudok elkésni, mert, ha esik, ha fúj, egy adott idő alatt megteszem a távot. Nem befolyásolnak az időjárási körülmények sem, hacsak nincs valami elképesztően szélsőséges cudar idő, ráadásul jól be is melegszem, mire beérek a színházba, és még a szövegemet is van időm felidézni tekerés közben.

Családként mit tesztek a környezet megóvása érdekében?

Mindent megteszünk, ami csak tőlünk telik, hogy ne rontsuk a bolygónk állapotát, noha tudom, hogy nálam nagyobb „halakra”, a fő döntéshozókra van szükség ahhoz, hogy jobbra forduljon a helyzet. A szerves konyhai hulladékot – értem ezalatt az ételmaradékot – egy közösségi komposztálóba is képes vagyok elszállítani kerékpárral.

• 

• 

A legújabb szenvedélyem, hogy zöldséghéjakból készítek ételeket. Ez nem azt jelenti, hogy koplaltatom a családom, hanem, hogy megfőzök egy adag húslevest, a zöldségek héjából pedig főzök egy adag alaplevet. A krumpli héjából gondos megtisztítás után krumplihéj-chipset készítek. Ősszel részt vettem egy kampányban, ami a gasztronómiát ötvözte a fenntarthatósággal. A zöldséghéj-alaplé receptet ott tanultam, de sok újat is megtudtam magáról a zero waste életmódról.

• 

• 

Azt tudtad, hogy Vietnámban teljesen természetes a zöldségek héjának felhasználása? Újabb adag levest készítenek belőle, vagy megisszák magában.

Nahát, ezt nem tudtam!

A gasztronómia után nézzük egy kicsit a divatot! Egy színésznőt folyton öltöztetnek, vagyis csodaszép ruhakölteményeket ölthetsz magadra te is egy-egy előadás alkalmával. Volt már olyan, hogy egy szett annyira megtetszett, hogy elkérted a színháztól?

Igen, miután egy előadás lekerült a műsorról. Így tettem szert egy szép selyemfényű ballonkabátra és egy lila vintage csizmára. Utóbbit a Kétfejű fenevadban viseltem. A Nóra – karácsony Helmeréknél című előadáshoz viszont én vittem cipőt és nadrágot a saját ruhatáramból.

• 

Az én személyes kedvencem az a könnyű anyagból készült sötétzöld overál, amit a Platonovban viselsz.

Jaj, igen, azzal is kacérkodom! Nemsokára a Platonov is lekerül a Katona József Színház repertoárjáról, sajnos, úgyhogy már készítem neki a helyet a ruhásszekrényemben.

A színészet és a kézművesség abból a szempontból párhuzamba állíthatók, hogy mindkettőben ott van a „teremtés”. Kapsz egy anyagot/szerepet, amit szívvel-lélekkel formálsz, amiből aztán létrejön egy egyedi és megismételhetetlen alkotás, amellyel másoknak is örömet szerezhetsz.

Ez így van. Ráadásul egy színházi előadás, egy kézműves alkotás egyfajta lenyomata is az adott kornak. „A színháznak az a feladata, hogy mintegy tükröt tartson a természetnek” – mondja Shakespeare.

Egy igazán jó előadás – és alkotás – nem ad konkrét válaszokat. Érzéseket ad, megszólít, és kérdéseket generál a befogadóban, amik által aztán mindenki levonhatja a maga számára leghasznosabb következtetéseket.

Képek: Horváth Judit (előadásfotók)