„Nagyon is lenne kedvem boltot nyitni a Meskán!”

Interjú Márkus Luca színművésszel

2022.05.07.

„Ha nem színésznő lennék, akkor is valamilyen kreatív folyamatban szeretnék kiteljesedni. Nagyon érdekel a képzőművészet, keramikusként el tudnám képzelni magam” – mondja Márkus Luca, a Vígszínház színművésze, aki szabadidejében előszeretettel hímez, varr és agyagozik, gyermekként pedig majd’ minden zsebpénzét gyöngyökre költötte, csak, hogy alkothasson belőlük valami egyedit.

Több helyütt nyilatkoztad, hogy gyermekkorodban balettoztál, színjátszó körbe jártál, de azt talán kevesen tudják rólad, hogy ezek mellett mindig ott volt neked az alkotás öröme, a kézművesség. Utóbbi miért vonzott, és miket készítettél?

Édesanyám szabadidő-szervező játékpedagógusként végzett Egerben a főiskolán, és engem is elvitt néha a gyerekeknek szervezett csoportos foglalkozásokra. Otthon is sokszor figyeltem őt, alkotás közben, és öt-hatéves koromban olyannyira magával ragadott a gyöngyfűzés, hogy minden zsebpénzemet gyöngyökre költöttem. Egyébként ma is boltot lehetne nyitni a gyöngykészletemből. Az általános iskolában – Hajdúszoboszlón – rajzszakkörre jártam, imádtam festeni is, később pedig nagyon elkezdett érdekelni a tűnemezelés. Hosszú órákat töltöttem el vele.

A langyos, szappanos-vizes technikával dolgoztál?

Nekem a száraz nemezelés vált be. Ez esetben egy speciális tű segítségével, az alapanyagot, vagyis a gyapjút többször megszúrva annak szálai elkeverednek, összegubancolódnak és egyre tömörebb, szilárdabb felületet képeznek, azaz nemezelődnek. Főleg állatfigurákat készítettem, amiket aztán a barátaimnak és a családom tagjainak ajándékoztam. Az utóbbi időben kötni is elkezdtem, de még csak alapszinten tudok. Sajnálom, hogy dédmamámtól nem tudtam megtanulni a technikát.

Időközben sikerült megfogalmaznod, hogy miért ennyire vonzó számodra a kézművesség világa?

Számomra a lényeg az, hogy kreatívan tudjak alkotni, s hogy adhassak valamit önmagamból, valamint, hogy a saját kreativitásom és egyéniségem fellelhető legyen bármiben, amit csinálok. Boldogságot nekem, ha látom, hogy másoknak örömöt okozok. Hogy az ehhez használt közvetítő eszköz a színészet, vagy valami más, az majdnem, hogy mindegy. Ha például vacsorát főzök, és látom, hogy azt jóízűen eltüntetik az utolsó falatig, akkor ugyanazt érzem, mint egy sikeres előadás után.

• 

• 

• 

Megfordult a fejedben, hogy a Színművészeti Egyetem helyett a Képzőművészeti Egyetemre felvételizz?

Nem, de a pandémia idején fogalmazódott meg bennem, hogy, ha nem színházzal foglalkoznék, akkor biztos, hogy valamilyen kreatív alkotófolyamatban szeretnék részt venni. Olyanban, ahol a saját két kezemmel hozhatok létre valamit. A színház a pillanat művészete, hiszen sosincs két egyforma előadás. Ha valamit alkotok gyöngyből, vagy agyagból, az hosszú időn át fennmarad. A pillanatnyi és az „örök” remekül kiegészítik egymást az életemben.

Karácsonykor azért benézel plázákba is és vásárolsz ott is ajándékokat?

Igyekszem elkerülni. Néha elkerülhetetlen, de inkább olyan ajándékokat adtam és adok a szeretteimnek, amiket magam készítetek. Így visszagondolva vicces, hogy gyerekként Ne gyere be! táblát akasztottam a szobám ajtajára, és már szeptemberben elkezdtem „gyártani” a karácsonyi ajándékokat (nevet). Ügyelek arra, hogy minden egyes ajándék személyre szóló legyen, és azt vallom, hogy a kézműves ajándékban benne van a szív, a lélek és a figyelmesség, valamint az, hogy tényleg érdekel a másik.  Volt, hogy egy kedves népdalénekes barátnőm esküvőjére egy nagy osztott képkeretet készítettem, és a két oldalsó képkockába népi motívumot hímeztem. Nagyon örültek neki, azóta is kinn díszeleg náluk a falon. A vőlegényem anyukájának egy olyan képet alkottam, ami színben és motívumaival megy a tapéta színéhez. Imádta! Tőle „cserébe” egy saját készítésű poncsót kaptam. Édesanyámnak tavaly karácsonyra élmény-agyagozást ajándékoztam. Ketten vettünk részt rajta, és remekül kikapcsolódtunk, közben pedig jókat beszélgettünk. Olyan jó, hogy egyre több ilyen foglalkozást lehet ajándékba adni!

• 

• 

• 

Ha már a kikapcsolódást említed, nemrég olvastam valahol egy szalagcímet: A kézművesség az új jóga. Mennyire értesz egyet ezzel?

Szerintem a kézművesség bármelyik fajtája képes az embert meditatív állapotba repíteni. Mostanában nálam a keresztszemes hímzés az abszolút favorit. Még a színházba is elviszem magammal az eszközeimet. Elképesztő módon megnyugtat a folytonosan ismétlődő mozdulat, távol kerülnek tőlem a problémák, rendeződnek a gondolataim. 

Arra még nem gondoltál, hogy eladd a termékeidet? Vagy, hogy például boltot nyiss a Meskán?

Nagyon is lenne kedvem boltot nyitni a Meskán! Csak hát egyelőre még úgy érzem, nem biztos, hogy a színházi és filmes munkák mellett tudnám tartani a megrendelések határidejét. Egy ilyen bolt arculatával folyamatosan foglalkozni kell, emellett a megújulás és a termékpaletta bővítése is fontos. De ami késik, nem múlik. Bízom benne, hogy nem is olyan soká eljön az idő, amikor komolyan nekiállok meskázni.

Azt azért még fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Meska rengeteget változott az elmúlt évek során. Évekkel ezelőtt vásároltam utoljára az oldalról, úgy emlékszem, övcsatot, és már akkor is nagyon elégedett voltam. Aztán egy hosszabb kihagyás után a múlt hónapban újra körülnéztem, és egészen megdöbbentem, mennyire megváltozott a felület és a dizájn. A termékpaletta jelentősen bővült, a keresés egyszerű, és nagy segítség, hogy külön kategóriákban lehet keresgélni. Míg másoknak én készítek meglepetéseket, addig a Meskán „önző” lehetek , ugyanis ez az a platform, ahol mindig magamnak vásárolok.

---

---

Válogass Te is élethű tűnemezelt figurák, hímzett textilképek és ruhák között! Légy bevállalós, és látogass el barátaiddal, családtagjaiddal valamelyik workshopunkra is!

Szerző: Jónás Ágnes

Fotó: Nagy Zoltán