A költőnő pulóvert kötött férjének szerelmük kezdetén

Interjú Szabó T. Annával

2022. 04.10.

Sokszínű szerző, költő, író és műfordító. Kedvesen csengő hangja és a belőle áradó természetes derű azonnal mosolyt csal az ember arcára. Ő Szabó T. Anna, aki számtalanszor merített már inspirációt az íráshoz kézműves alkotásokból, sőt, mozaikokra, szobrokra, porcelánokra, valamint nemezből készült termékekre is költött verseket. Amellett, hogy rajong a szép ruhákért és ékszerekért, igazi Meska-rajongó. Órákig képes böngészni a kínálatot, s még kedvenc boltja is van!

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy nagyon szeretsz nézelődni és vásárolni a Meskán. Milyen kincsekre tettél szert eddig nálunk?

Valóban imádok bogarászni a Meskán, és nagyon jónak tartom, hogy alkotók ajánlanak néha más meskás alkotókat, így olyan érzése van az embernek, mintha vásárban vagy piacon lenne. Az az igazság, hogy rengeteg tárgyam van otthon, és semmitől nem tudok megválni, éppen ezért igyekszem mostanában kicsit kevesebbet vásárolni, de persze volt már, amibe annyira beleszerettem, hogy azonnal megvettem. Amikor például nemrég Frida Kahlo naplóját fordítottam, egy reményvesztett pillanatomban (mert ilyen is van egy műfordító életében, amikor már hetedszerre javít ki egy szöveget, és még mindig nem elégedett), elhatároztam, hogy kedélyjavítónak és inspiráció gyanánt megörvendeztetem magam egy ékszerrel. Beírtam a keresőbe, hogy Frida nyaklánc, és így találtam rá a Meskán Homokrozsa boltjára. Az első, amit kiválasztottam nála, egy nyakék volt, de több mindent is vásároltam tőle akkor, és ezután is fogok. Színes és izgalmas, nagyon egyéni, rengeteg játékosság és odafigyelés van minden egyes alkotásában.

Az írás és a kézművesség közös vonása, hogy egyfajta relaxált állapotba hozza az embert. Ezen kívül látsz még valami hasonlóságot írás és kézműves alkotói folyamat között?

Számomra nem az írás hasonlít a kézművességhez, hanem a műfordítás: ott mindig van egy eredeti, egy minta, amit követni kell. Olyan, mint amikor kép után fest, vagy minta után hímez az ember. Akkor jó, ha a munka minél inkább hasonlít az eredetihez. Ha belesimul a hagyományba. Ha épp nem szorít a határidő, akkor a műfordítás okoz számomra olyan örömöt, amilyet egy mesterség adhat az embernek – játszom az „alapanyagokkal”, a szavakkal, a ritmussal, és bár minden pillanatban mérlegelni kell, mégis nagyon élvezetes.

Ez megmagyarázza azt a sok szép verset, amiket képzőművészeti alkotásokra és azok hatására írtál és írsz.

Szeretek kész munkákra írni – talán épp azért, mert ez kicsit hasonlít a műfordítás élvezetességére. Számos verset írtam a festészeten túl olyan alkotásokra is, mint a szobrok, porcelánok és mozaikok, és tervezek még kárpitokhoz írni. Életem egyik legnépszerűbb saját versét Demeter Krisztina textilművész nemeztáskájához írtam. Útravaló a címe. Egész sorozatot írtam korábban kortárs ékszertervezőknek (volt, hogy minden egyes ékszerre írtam egy verset, úgy negyven négysorost).

Gyermekeidben mennyire buzog az „alkotói vágy”, úgy értem, mennyire érdeklődnek a költészet és a képzőművészetek iránt?

A gyerekeim nem igazán díjazzák, ha beszélek róluk, úgyhogy most csak annyit mondok gyorsan, csendesen (és roppant büszkén), hogy a nagyobbik fiam zenész lett, már megjelent két lemeze, és nemcsak a borítókat tervezte hozzá, hanem a koncerteken is ő vizuálozik. Szóval igen, önálló alkotó. Régebben fantasztikus felvarrós dzsekiket is készített, kár, hogy nincs már ilyesmire ideje!

Az íróasztalom felett van egy cérnaszív az egyik fiamtól, és néhány égetettgyurma-figura a másiktól. Nagyon szeretem a zseniális, kiscica nagyságú hangyász figurát is, amit a kisebbik fiam varrt még évekkel korában, de az nem az én szobámban „lakik”, csak néha muszáj kézbe vennem, ugyanis mindig jókedvre hangol.

Hogyan fogalmaznád meg, hogy milyen a Szabó T. Anna-stílus ruhákat és kiegészítőket illetően? Szereted, ha tükröződik öltözködésedben a kolozsvári kötődésed?

Éppen Frida miatt jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy nem mertem annak idején lánykoromban a magyarfenesi nagymamámtól örökölt viseleteket (de legalább az általa varrt blúzokat) viselni lánykoromban! A szüleim lakásában még van festett bútor is a polgári bútorok mellett, vannak népi kancsók a konyhában – dédnagyapai örökség –, sőt, van falvédőnk anyai nagymamám kézimunkájával. Én már inkább csak a szőttes terítőket használom, táncháztalálkozós kirakodóvásárban vettem őket, csodaszépek! Öltözni tényleg nagyon szeretek, a stílusom inkább a hangulatom függvénye; rengeteg ruhám és ékszerem van. Régebben nem mertem annyira színeket használni, de most már szükségem van rájuk, mert erőt adnak, felvidítanak. Gyakran megyek gyerekekhez fellépni, ilyenkor fontos, hogy legyen rajtam valami derűs, érdekes és egyedi.

• 

• 

• 

Te magad szoktál saját kezűleg alkotni, esetleg vettél már részt kézműves workshopon?

Fájdalom, de csak kívülről csodálom az alkotókat. Soha életemben nem ment nekem a kézzel való alkotás, és már az iskolában sikerült alaposan elvenni a kedvemet tőle kézimunka órán. A fali subát, amit kínnal-keservvel félig megcsináltam, édesanyám fejezte be a jegyért (hajnalig csomózta szegény). A szoknyát (Szabó létemre) elszabtam és hordhatatlanul rövidebb lett az eleje (pedig milyen szép színes anyagot vettünk!) A gyermekeim mellett azért volt pár szép kreatív pillanat, varrtam velük babát, kötöttem én is az ő példájukon felbuzdulva furulyatokot, fűztem örömmel gyöngyöt, de azóta is félek az efféle alkotói munkától, kétbalkezesnek érzem magam, és mindig a megszégyenülés és a félelem jut róla eszembe. Épp ezért nem is mertem elmenni megtanulni rendesen soha semmi ilyesmit.

Egyetlen szünet volt a horrorfolyamban, amikor is a férjemnek pulóvert kötöttem a szerelmünk kezdetén. Abba szívem-lelkem beleadtam. Ronda lett, de nem ez volt a lényeg, hanem a szerelem.

Istenem, ha én egyszer olyan szép kendőt köthetnék, vagy olyan cuki nyuszit horgolhatnék, mint egykori diáktársam, vagy a meskás alkotók! A szívem mélyén azt remélem, egyszer talán én is alkothatok valami olyat, ami nemcsak szellemi érték, hanem kézzel fogható szépség, de tenni egyelőre semmit nem teszek ezért, inkább a többiek alkotásainak örvendezem.

Nézz szét Homokrozsa boltjában Te is!

Gyűjts be minőségi kézműves ékszereket , ruhákat és brossokat, akárcsak a költőnő!

Szerző: Jónás Ágnes

Kiemelt fotó: Képmás, Emmer László