„..már várták, hogy mit rakok fel…” Hoyacarnosa
A Meska, hazánk vezető kézműves-design piactere idén lett 14 éves. Ez idő alatt 4100 alkotó százezernél is több terméke cserélt itt gazdát – de ez nem volt mindig így. A kezdeti időszak óta a fedélzeten van a tiszafüredi Fábián Erika, azaz Hoyacarnosa.
A művésznevedet a viaszvirág ihlette…
Mikor még email címet kerestem, kiderült, hogy már minden tippem foglalt volt. Szeretem a latint, így amikor a néven gondolkodtam, eszembe jutott, hogy milyen gyönyörű ez a virág. Főleg akkor csodálatos, amikor szirmot bont. Pedig első ránézésre nem annyira feltűnő növény, sőt: valahol az is csoda, ha egyáltalán virágozni kezd. Olyankor viszont szerintem nincsen nála szebb – ezért is jó vele azonosulni.
14 éve indult el a Meska – visszatekintve mi a leginkább meghatározó pillanatod?
Annak idején még nem nagyon voltak közösségi oldalak, még a Facebook is gyerekcipőben járt. Így a kézművesek – köztük a gyöngyösök is, akikkel én ismerkedni kezdtem – saját blogot vezettek: oda töltöttek fel dolgokat. Egyik ékszerkészítő barátom révén értesültem a Meskáról, ami akkor még alig két hónapja futott. Ebben a korai stádiumban regisztráltam be ide, emlékszem: 69-edikként. A boltom linkje hozza is a nevem után, hogy „shop69” – így valóban veteránnak számítok.
Hogyan alakultak az eladásaid?
Az első néhány évben nagyon aktív voltam, konkrétan ide készítettem a termékeimet is; sőt: már várták, hogy mit rakok fel. Hirtelen rengeteg érdeklődés és megrendelés talált meg. Persze én is vásároltam másoktól: megesett, hogy mi alkotók is kapcsolatba léptünk egymással – akkor még nem is voltunk ennyire rengetegen.
Öt csillaggal jutalmazták a vevők az oldaladat, visszatérő vásárlókról is tudsz?
Régebben az volt a jellemző tendencia, hogy többször és több mindent is vettek tőlem. Csupa pozitív emlék jut eszembe erről a korai időszakról. Sokáig az elsők közé is számítottam a legnépszerűbb boltokat tekintve. Aztán máshogyan alakult az életem, és nem tudtam már olyan pörgősen alkotni, mint szerettem volna. Az utóbbi pár év azonban a visszatérésé, amikor ismét több időm van alkotni, így új technikákkal is megjelentem a Meska boltomban.
Hogyan állsz mostanában a kreativitással?
Nemrég kezdtem el jobban visszatérni: más felfogással és új inspirációval dolgozom – a horgolásba például másfél éve vágtam bele. Magamtól tanultam meg ezt a technikát is, akárcsak annak idején az ékszerkészítést – itt pedig néhány régebbi dolgot, témát szeretnék visszahozni. Még egy kicsit váratnak magukra a friss ötleteim, amelyekkel nemsokára elő fogok állni – annyit elmondhatok, hogy komoly darabokról van szó.
Feltűnően sok a szimmetria a termékeidben…
Ez a geometriai jelleg, illetve a harmónia továbbra is meg fog maradni. Nemrég, próbaként készítettem egy aszimmetrikus karkötőt, de nem lett olyan egységes, mint a többi munkám, így maradok a jól bevált mintáknál . Ami még szinte állandónak számít nálam, az a bronz. Nagyon feldobja az ékszereimet, bármilyen színű gyöngyöket is használok még mellette. Bizonyosan hiányozna a kompozícióból, ha nem raknék bele bronzot.
Mennyire ragaszkodsz az elképzeléseidhez, a saját stílusodhoz?
Régebben mindenkinek meg akartam felelni, és az összes elvárást megpróbáltam teljesíteni – ám aztán olyan sok kérés futott be, hogy már nem győztem a lépést tartani. Tudom, hogy vannak nálam jóval ügyesebb alkotók, de megtörtént már, hogy elértem a kapacitásom határára. Minőségi alapanyagokból – például japán gyöngyökkel – rendkívül precízen dolgozom. Egy jó ideje használok már textilbőröket is, és próbálok ezekből is minél szebb dolgokat kihozni.