„…a szúrós gyapjú nálam kezesbáránnyá válik…” (Hera)
Interjú Erával, a Hera kézműves bolt alapító-alkotójával
Idén 14 éves a Meska, hazánk vezető kézműves-design piactere. Ez idő alatt 4100 alkotó százezernél is több terméke cserélt itt gazdát. Régóta erősíti a csapatot a sándorfalvi Hera, azaz Hódi Era is, aki 2008. augusztus 2. óta van jelen a Meskán, igazi öreg Motorosnak számít.
A Meska indulása óta jelen vagy az oldalon – vissza tudod idézni a kezdeteket?
Már a Meska előtt is kézműveskedtem, ugyanis Szegeden a Tömörkény István Művészeti Iskolában végeztem textil szakon. Ahogyan a három gyerekem iskolába ment, akkor kezdtem hobbiként foglalkozni a textillel, illetve kézműves vásárokba is jártam árusítani, körbe-körbe az országban. Ezt nagyon nehéz volt összeegyeztetnem a családdal, főleg, hogy a férjem építőiparos, így nyáron jóval elfoglaltabb. Ezért inkább egy honlapban kezdtem el gondolkodni, ahol megtalálhatnak a vevőim. Szerencsére a nagyfiam a középiskolában informatikát tanult, így létre tudtunk hozni számomra a neten egy egyszerű oldalt. Ez alapján találtak meg engem a Meskások, amikor elindultak.
Érdemes volt csatlakoznod?
Mindenképpen, ugyanis megnéztem, hogy milyen a felület – és hamar kiderült, hogy én is pont ilyenre gondoltam! Levették rólunk az olyan macerás terheket, mint például a csatlakoztatás a bankkártyás fizetéshez. Az elejétől fogva tettem fel az alkotásaimat, amiket like-oltak is a látogatók – ám a munkáim nem olyanok, amelyekből minden nap vásárolnak egyet-kettőt: egyáltalán nem tömegtermékek. Olyasmiket készítek, amiket inkább alkalmakra, ünnepekre vásárolnak vagy választanak: például születésnapra, házassági évfordulóra, ballagásra – különleges, nagyobb értékű ajándékként. Egyéni, nívós darabokat csinálok, és arra törekszem, hogy lehetőleg ne duplikáljak.
Szépséges kézművesség – olvasni a munkáid kapcsán…
Az iparművészetnek azt a részét szeretem, ami használhatóvá teszi a művészetet – tehát egy kicsit finomítja az anyagot, de mégis hagyja érvényesülni. Megmutatkozik, hogy a két textil együtt mit tud. Kalapot például nem készítek, mert azzal megerőszakolnám ezeknek az anyagoknak a természetét. Próbáltam már, de szívem szerint nem gyúrnám annyira össze – az én vonalam ennél kicsit lágyabb.
Dicsérik a harmonikus tárgyaidat, de az extravagáns darabokat is. Sokat változott a stílusod az évek során?
Vadabb termékeim most is vannak: néha elszabadul nálam a pokol. De közben olyan igények is befutnak, amelyek az egyszerűbb, visszafogottabb színeket követelik meg. Imádom kombinálni a szélsőséges dolgokat és mindazt a technikát, amit el tudok képzelni az adott anyagra. Úgy idomulnak egymáshoz a textilek, hogy közben érvényesülnek is. A szúrósnak, utálatosnak mondott gyapjú nálam kezesbáránnyá válik. Ráteszem a selyemre a válogatott merinói szálakat, és ők szépen összeölelkeznek. Tökéletes a házasságuk: ezért a nuno-nemezelést például nagyon szeretem.
Tudsz erről a módszerről egy kicsit még mesélni?
Nem az a böködéses technika, mint a tűnemez, hanem itt inkább gyúrni kell. Attól különleges, hogy gyakorlatilag megismételhetetlen. Csinálhatok hasonló színűt, de attól, hogy ráteszem a selyemre a gyapjúszálakat, aztán meg vizezem, szappanozom és gyúrom, illetve mindenféle fizikai behatásnak teszem ki: onnantól ő úgy úszik-kúszik, ötvöződik a selymen, ahogy akar… Ezt szinte lehetetlenség irányítani; imád teljesen önálló formákat fölvenni. Annak köszönhetem, hogy elsajátítottam ezt a metódust – amit egyébként egy japán nő talált ki jó 10-15 évvel ezelőtt – hogy imádom a netet. Kitágítja a világot számomra: egy pici településen élek, és közben száguldozhatok a világhálón.
Mostanában mi talál meg leginkább?
Megint a szélsőség – vagy azok, akik alkudni próbálnak: nagyon szeretnék leegyszerűsíteni, illetve végletesen olcsóvá tenni a munkámat. Egy-egy ilyen darabot intuitív módon olykor elvállalok, ha éppen ráérzek az illető színvilágára, elképzelésére. De inkább rutinosan azt javaslom neki, hogy keressen olyat, akivel jobban összhangba tud kerülni. Általában a saját színvilágomat, anyaghasználatomat, tapasztalatomat, időmet és eszköztáramat teszem bele a kialakuló termékbe. Ha például a rózsaszínt összeraktam a szürkével, türkizzel és lilával, meg mondjuk a fehérrel, akkor kijött egy gyönyörű minta, ami elég ütős lett. Viszont ha a kuncsaftom szintén rózsaszínt kér – mert beleszeretett valamibe, amit meglátott – de halványabban, és más színek nélkül, akkor ritkán vállalom el… Úgysem olyan lesz, mint amit kinézett. Vagy pedig azt az erős színvilágot ajánlom fel neki, amit én adott esetben jónak látok. A neten keresztül ez elég nehézkes, de azért meg szokott oldódni. Leginkább azok találnak meg akik látva a munkáimat teljesen rám bízzák milyen legyen az elkészült termék, csak a főbb színeket választják ki amiből alkothatok kedvemre és az ő megelégedésükre. Ezekből kerülnek ki a legszebb és különlegesebb darabok.Nézd meg Hera Meska boltjában kézzel készített, bohém stílusú textiljeit és textil gyöngy ékszereit.
Szerző: Perzsa