Szabó Győző játékokat készít és borral fest??
2023. 10.05.
Ha azt mondom, Szabó Győző, akkor legtöbbünknek rögtön beugrik a Valami Amerika, A mi kis falunk Stokija, vagy az életrajzi ihletésű Toxikoma, de azt talán kevesen tudják az ország egyik legfoglalkoztatottabb színészéről, hogy játékkészítő-grafikus végzettséggel is rendelkezik. Apaként több játékot készített már, akár egy-egy utazás közben, mindenféle talált tárgyakból. Volt idő, amikor reklámcégeknél alkalmazott grafikusként tevékenykedett, de illusztrált mesekönyveket is, és képes olyannyira elmerülni a festésben, hogy észre sem veszi, hogy elrepül 12 óra.
Játék- és rajzfilmkészítő szakon érettségiztél, majd elvégezted a Képzőművészeti Főiskolát. Dolgoztál reklámcégeknél alkalmazott grafikusként, valamint illusztráltál mesekönyveket is. Hogyhogy mégis a színház győzött? Úgy értem, miért a színészetet választottad főfoglalkozásnak?
Mert bár szeretek egyedül alkotni, a csapatmunka iránti vágy mindig erősebb volt bennem. Egy előadásra való felkészülésnek, egy szerep megformálásának megvan a maga semmihez sem hasonlító flow-ja, a taps pedig számomra felbecsülhetetlen ajándék. Természetesen annak is nagyon tudtam örülni, amikor az önálló kiállításaimon odajöttek hozzám gratulálni, vagy olvashattam a vendégkönyvben a sok pozitív méltatást.
Van tehát az a Szabó Győző, aki a vászon előtt, kvázi izoláltan alkot maradandót – mondjuk úgy, hogy ez az introvertáltabb éned – s van a színész Szabó Győző, aki kilép a fénybe, s egy szerepen keresztül önmagából dolgozva ad valami értékeset estéről estére a nézőknek.
A jó értelemben vett kétpólusúság az élet számos területén jellemez. Például éppúgy megvan bennem a régiségek szeretete, mint a modern találmányok és használati tárgyak iránti rajongás. A bútoraim között van modern és art deco stílusú, a konyhában az antik kenyérpirító és a vintage szódásszifon mellett ott a modern kávéfőző gép, a polcokon pedig sorakozik a sok apró kézműves dísztárgy. Tökéletesen megférnek egymás mellett.
Ki volt az, aki a leginkább bátorított, hogy alkoss?
Az általános iskolai tanáraim javasolták, hogy felvételizzek a Képző- és Iparművészeti szakközépiskolába. Ha ők nincsenek, akkor talán még mindig Nyírbátorban lennék. A középiskolában dolgoztam mindennel: akrillal, olajjal, szénnel, és még hosszasan sorolhatnám, de a fő „profilom” a játékkészítés lett. A középiskola végére egy egész játékarzenált készítettem a párnabáboktól a táblás játékokig, a logikai játékokon keresztül a fából készült bábokig.
A gyermekeiddel is szoktál rajzolni, festeni, játékokat kreálni? Egyáltalán mennyire kapacitálhatók ők, alfa generációsok?
Nem mindig lehet őket rávenni, a nagyobbik fiam eléggé rá van kattanva az okostelefonra és videójátékokra, de hál’ istennek kedveli a „hagyományos”, kreatív játékokat – nézegetett ilyeneket a Meskán is – és szerencsére sokat rajzolunk, festünk is együtt.
Olvastam, hogy egyszer borral is festettél.
Igen, a Teleki család boraival festettük meg a legendás villányi borász, Teleki Zsigmond portréját Gasztonyi Kálmán festőművésszel. A bor eléggé rendhagyó alapanyag, de hamar hozzászoktam. A festményeket a Bethesda Gyerekkórház földszintjén állították ki, és a képekért befolyt összeget is az intézmény kapta.
Azt a kreativitást, ami a játékkészítő tanulmányaidból eredeztethető, tudtad valaha a színpadon is kamatoztatni?
Abszolút. Képes vagyok „kívülről látni magam”, például pontosan érzem az arányokat, azt, hogy egy adott kelléktől hány lépésre helyezkedem el a színpadon…
Az asszociatív festészet egyik kiemelkedő művésze, Ágh Edit közös ismerősünk. Szoktatok együtt festeni Keszthelyen?
Nem, viszont sokat beszélgetünk. Pótanyámként tekintek rá. Jövő áprilisban nyílik újabb kiállítása, engem kért fel, hogy nyissam meg, aminek különösen örülök. Egyébként az ismeretségünk úgy kezdődött, hogy fiával, Ágh Mártonnal jártam a főiskolára. Ő ma nemzetközileg is elismert látvány, díszlet- és jelmeztervező.
Akkor is rajzoltál, festettél, amikor még aktív szerhasználó voltál?
Persze, hiszen akkor jártam főiskolára, de nem azért használtam szereket, hogy alkotni tudjak. Ez idő tájt naturalista, részletgazdag képeket festettem, és csak jóval később tértem át az expresszionista stílusra.
Ha a jelenlegi belső világodat kellene vászonra festened, milyen színeket használnál?
Szerintem rendben vagyok magammal, így tehát élénk színeket: türkizt, narancsot, esetleg szürkét. Huszonévesen a fekete-piros-fehér kombinációban alkottam, ami meglehetősen agresszív összeállítás. Újabban a pasztellszíneket kedvelem nagyon.
Számos színházi előadásban láthat a közönség, többek között a Ványa bá címűben Ásztrovként, a Thália Télikertben. Mennyire kellett modernizálni a szöveget és magát a Csehov-művet?
Ebben a pörgős világban mindenki valami rendkívülit, valami extrát akar, a mi előadásunk azonban klasszikus. Hamvai Kornél remek fordítását használjuk. Csehov olyan egyetemes problémákról tudott mesélni a 20. században, amikkel könnyedén lehet azonosulni ma is. Reméljük, hogy azok érdeklődését is felkeltjük, akik eddig féltek beülni Csehov-darabra. Egy „antik” érdekesség: imádom a régi órákat, s az előadásban, amit Ásztrov visel, pont Szabó Győzőé.
cover, 1. fotó: Ajkai Dávid