„Endrei Judit ilyen kézműves tárgyakat gyűjt?!”

2023.07.05

A magyar televíziózás aranykorának összetéveszthetetlen egyénisége, Endrei Judit ma Korhatártalanul című műsorával, könyveivel és előadásaival köti le a közönséget. Üdítő vele beszélgetni, már csak azért is, mert rendkívül közvetlen, tájékozott és sugárzik belőle az életszeretet. Noha kedvenc időtöltése az utazás és a kertészkedés, nagyon vágyik már arra is, hogy végre vászon előtt alkosson, vagy elmerülhessen az üvegfestésben.

Már gyerekkorunkban megismerkedünk az alkotás örömével otthon, az óvodában és az iskolában. Téged milyen kreatív tevékenység kötött le leginkább gyerekként?

Én még ahhoz a generációhoz tartozom, aki az anyukájától és a nagymamájától tanult hímezni, horgolni, kötni. Utóbbit különösen megszerettem, és, amikor bemondó lettem, a filmek alatti szünetekben sok-sok pulóvert és ágytakarót készítettem. Mostanában nagyon vágyom arra, hogy üveget fessek, vagy csak leüljek a vászon elé egy ecsettel és szabadjára engedjem a kreativitásom. Három éve ígérgetem a húgomnak és a lányaimnak, hogy kapnak tőlem saját készítésű ajándékot, de van bennem valamiféle gát, ami talán a maximalizmusommal van összefüggésben.

• 

Attól tartasz, hogy nem lesz elég jó, amit alkotsz?

Azt gondolom, biztos ügyetlen lennék. Habár négy éve a női baráti társaságommal ellátogattunk egy szentendrei festőművészhez, akinél – némi besegítéssel – egy kifejezetten szép szentendrei tájképet készítettem.

Volt, hogy egy helyi keramikus hölgy hívott meg minket azzal a kéréssel, hogy az általa készített 20 centis kis kerámia alaptálakra rajzoljunk valamit, amit aztán ő szépen kifesthet és kiégethet kemencében. Szentendrén élek, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden egyes nap gyönyörködhetek a napfelkeltében és a napnyugtában. Ez inspirált alkotás közben, ezeket a jelenségeket örökítettem meg három kerámia tálacskán. Kiállítás is lett volna, de sajnos az enyémeket ellopták. Fájt értük a szívem, hiszen nagy szeretettel alkottam, s a lányaimnak szántam ajándékba, még dedikáltam is.

Többször nyilatkoztad, hogy a kertészkedés is a kedvenc elfoglaltságaid közé tartozik.

Csak egy tenyérnyi kis kertem van, de nagyon szeretem gondozni a növényeimet. Előszeretettel ültetek cserepes virágokat, nemrég kikelt a búzavirágom és az estike, valamint sikerült elültetnem tíz tő levendulát és téli jázmint. Én az ilyen apró dolgoknak nagyon tudok örülni.

Gyerekként mindig úgy emlegettelek a szüleimnek, hogy „az a szép arcú néni a tévében”. Bizonyára mindig is odafigyeltél arra, hogy jó minőségű kencéket és sminkeket használj.

Pont ellenkezőleg! Elég későn, 40 éves korom után kaptam rá a bőrápolásra. Előtte meglehetősen keveset sminkeltem magam a televízión kívül, de még a tévében sem voltak olyan speciális kencék, mint ma. Elkezdtem hiteles forrásokból tájékozódni, majd beszereztem vegyszermentes nappali és éjszakai arckrémet, illetve arcpakolásokat. Egyébként az apai nagymamám bőre nagyon szép volt, még egész idős korában is, de talán az is számít, hogy sokat vagyok friss levegőn, mindig hideg vízzel mosom az arcomat, szűrt vizet iszom, étrendkiegészítőket szedek, és csak akkor sminkelem magam, amikor dolgozom. Nyáron előszeretettel fogyasztok salátát, finom sajtokat és bár nem vagyok vegán, nagyon kevés húst, legfeljebb halat eszem.

• 

• 

Semmi bűnözés?

A főtt kolbászról képtelen vagyok lemondani.

Korhatártalanul könyvedben és azonos című, saját gyártású műsorodban – mely a YouTube csatornádon fut – lelkesen hirdeted: 50-en túl is lehet aktív, tartalmas életet élni. Eleve internetes felületben gondolkodtál?

Amikor 1998-ban abbahagytam a televíziózást, mély hittel mondtam, hogy szép volt, jó volt, ennyi volt. Megmaradt bennem az emberek iránti kíváncsiság és a nyitottság az újra. A kisebbik lányom sokat segít, neki köszönhetem, hogy már magam kezelem a YouTube-csatornámat. A baráti körömből is sokan mondogatták, hogy kellene egy beszélgetős műsort indítanom, ráadásul egy diplomamunkáján dolgozó fiatalembertől megtudtam, hogy az 50 év felettiek kifejezetten keresik az értékes magyar tartalmakat a YouTube-on. És ekkor azt kérdeztem magamtól: Miért is ne vágnék bele?

Merész és nemes vállalás ez egy olyan korban, ahol a fiatalság kultuszát sulykolják belénk.  Iparágak épülnek az „örök fiatalságra”, a reklámok és a külföldi sztárok is azt üzenik, hogy, ha beleszakadsz is fiatalosnak kell kinézned.

Én mindig is elfogadtam az élet ciklikusságát. Nem küzdök az idő múlása ellen, és nem tekintem az idősödést tragédiának. Természetesen – mint említettem korábban – törődöm magammal, a testi-lelki jóllétemmel, de elfogadom a ráncaimat is, és valójában örülök annak, hogy öregszem. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a változás jó dolgokat is hozhat, és szerencsére egyre többen kezdenek hasonlóan gondolkodni a korosztályomban.

Szerinted milyen egy kiegyensúlyozott ember?

A kiegyensúlyozott embert nem az jellemzi, hogy nincsenek problémái, csalódásai vagy kudarcai az életben. Az én szakmai és privát életemben is voltak/vannak nehéz helyzetek, feladatok, amiket meg kell oldanom. A kiegyensúlyozottság számomra azt jelenti, hogy amikor valami történik velem, igyekszem minél hamarabb visszanyerni az egyensúlyomat. Bármilyen helyzetbe kerülök, valahogy mindig megtalálom az erőt magamban. Az előadásaimon gyakran teszem fel a kérdést:

Hatvan-hetvenéves korunkra már annyi mindent megéltünk, megtapasztaltunk. Tud még olyat hozni az élet, amivel ne tudnánk valahogy megbirkózni?! Aligha.

• 

• 

• 

Az utazás a másik szenvedélyed, számos izgalmas helyre köztük Vietnámba és Etiópiába is ellátogattál már. Érdekelne, hogy volt-e olyan kézműves alkotás, amit utazásaid során szereztél be, és amely különleges jelentőséggel bír számodra.

Rengeteg! Az otthonom tele van szép kézműves tárgyakkal! A majomkenyérfám alatt büszkén áll egy macskaszobor, melyet Egyiptomból hoztam. A konyhaasztalon egy marokkói sótartó, a hűtőm oldala tele hűtőmágnesekkel, ezenkívül szenvedélyesen gyűjtöm a francia kártyákat és a bögréket is. Ezek a kincsek emlékeztetnek arra, hogy milyen gazdag és sokszínű világban élünk.