Mi az a Hobby Horse? Minden kislány álma!
Bemutatjuk a világot lerohanó "bot-ló"-sportot, ahol a gyerek boldogan nyargal, és addig sem a képernyő előtt tölti a szabadidejét.
Egyre gyakrabban botlani a Hobby Horse kifejezésbe, mely azt a szép kidolgozású, nyeles játéklovat jelenti, amit főleg kislányoknál láthatunk, akár utcán is. Manapság már többszáz fős, nemzetközi versenyeken futtatják meg ezeket az élethű „seprűnyél lovakat” a lánykák, akiknek a többsége igazi hátason is boldogul. Eredetileg Finnországból származik ez a sport, amire az igazi lovasok picit magas lóról tekintenek: Selma Vilhunen 2017-es sikerfimje mutatta be ezt a játékos mozgást, ami rengeteg gyereknek jelent tartalmas időtöltést.
Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár. Ám idénre már úgy tűnik, hogy komoly áttörés várható…
A lovak szeretete nálunk hagyománynak számít, és egyre izmosabb közösség épül fel a hazai „hobbistákból” is. A Hobbi Horse-ot a Magyar Lovas-szabadidősport Szövetség karolta fel, akik a hagyományos versenyeik mellett már ilyen jellegű eseményeket is rendeznek. A vesszőparipázás egyik hazai úttörője Simon Sándor; a háromgyerekes Tolna megyei édesapa nagylánya alkotta meg a Dorka Horse prototípusát, mely márkával a magyar „bot-ló” megmérettetéseken is sűrűn találkozni.
A nyolcéves Dorka netes videókon nézte ezeket a versenyeket, majd előállt azzal az ötlettel, hogy a húgának, Szofinak a szülinapjára készítene egy ilyen lovat ajándékba .
Szabásmintát keresett az interneten, kiszabta, és elkészült az első seprűnyél ló: elég kezdetleges lett, ám annál szeretnivalóbb. Van egy még kisebb testvérük, Kata, aki amint meglátta a pacit, rögtön akart magának is egyet. Majd megjelentek a barátnők és a nagyik az unokájukkal az utcából – akik látták a lovacskákat – azzal, hogy készítsenek számukra is hasonló eladó hobbi lovakat.
„Mostanra sokan lettünk: a neten és a versenyeken is látunk már ismerős arcokat, meg olyat is, aki a mi lovunkat hozza. A saját Dorka Horse nevet védetjük most le, de a nemzetközi elnevezés továbbra is a Hobby Horse. A „Bot-ló” szintén erre utal, sőt: a vesszőparipa alatt is ezt a lovacskát értjük.”
Külföldön még a 20 évesek is űzik ezt a műfajt. De igazi lovas versenyekről szintén jönnek át lovas ruhában a lányok.
Az MLSZSZ rendezvényein vannak olyan versenyszámok, ahol a csak nagyobbak tudnak indulni, a magasabb ugrásokat igénylő akadálypályák miatt. A seprűnyél lovak mérete ezért eltérő: főleg a kicsiknek számít, hogy mekkora lovat cipelnek. Szinte nem is találkozni fiúval ilyen eseményen, de mára már maga a lovaglás műfaja is inkább a lányoké lett. Az eladó alap lovacskához szár és kötőfék jár; mindez bizonylattal rendelkező, antiallergén anyagból. A terméket szilikonizált poliészter golyóval töltik, ami újrahasznosított műanyag. Unikornis is készült már, meg kék ló, de volt, aki albínót kért, különböző színű szemekkel. Ám az életszerűbb paciknál sincs két egyforma – a fizimiskája, a homlokjegye valamennyire mindnek eltér.
Hallani olyat, hogy a gyerek a kedvencével alszik.
A DorkaHorse szerencsére mosható: a nyelet ki kell húzni, ott talál a szülő egy zsinórt, amit leköt a rúdról. És ha kitisztította a textilt, akkor vissza tudja helyezni a szövetbe a markolatot.
Pozitív hozadékai vannak bőven ennek a sportnak: elmozdítja a gyerekeket a képernyő elől. A tablet, a számítógép meg a telefon közeléből – és ez működik!
Kimennek a seprűnyél hobbi lóval az udvarra, akadálypályát építenek, abból amit találnak, ugratnak: ki tud nagyobbat, gyorsabban haladni… Fésülgetik, öltöztetik, játszanak vele – addig sem gombokat nyomkodnak. Nagyon családiasak a versenyek is – a szüleik bátorítják a lányokat. Sándorék nemrég Lakitelken egy ilyen eseményen jártak, ahol rögtön látták, melyik lovat rendelték tőlük. „Az egyik kislány – aki nem tudta, hogy kik vagyunk – mesélte, hogy amikor szétbontotta a lovacskát tartalmazó csomagot, annyira boldog volt, hogy húsz percig sírt…”
Bakos Viktória számára sem idegen ez az itthon terjedőben lévő jelenség: a keresztlánya ugyanis lovas. Még úgy három évvel ezelőtt az interneten szeretett volna rendelni egy hobbi horse lovacskát, de akkor még csak külföldön lehetett ilyesmit kapni. Megkérte az alkotót, aki a Meskán Viktababa néven van jelen, hogy készítsen neki egyet. Annyira jól sikerült, hogy utána elkezdett többet is árulni:
„Olyan kétezer hobbi horse lovat készítettem eddig. A versenyeken főleg lányok – 6 évestől 16 éves korig – szerepelnek. Láttam, hogy külföldön már fiúk is megmérettetik magukat. Ezeknek a gyerekeknek közel 90 százaléka igazi lovat is megül.”
Szín alapján, illetve a világháló segítségével keres megfelelő neveket a saját tervezésű termékeihez, és magát az eladó hobby horse lovak szabásmintáját is Viktória alkotta meg.
Általában a hagyományosabb típusokat keresik többen a hobby horse rendeléseknél, de a különleges árnyalatok iránt szintén van érdeklődés. Például az aranyból is vesznek a bátrabbak.
A feltűnően szép arcú hobby horse lovak sörényei gyapjúfonalból készülnek, a rudak pedig bükkfából. Kiegészítők is kérhetőek: a kötőfék mellé fülvédőt, takarót szintén kaphatunk. Interneten rendszeresen nézi a fotókat a megosztott eseményekről, ahol észre szokta venni az általa készített seprűnyél lovakat:
„Ahogyan látom, növekvőben van ez a közösség, egyre több a hobby horse vásárlás. Én úgy indultam, hogy babákat varrtam, de mára a Hobby Horse rendelés teljesen átvette nálam a vezetést.”
Viktababa sok személyes beszámolót és fényképet kap az örvendező gyermekekről, akiknek ez volt az álma. Időnként segít is: egy Down-szindrómás kislány nagyon vágyott egy lovacskára – neki elküldte ajándékba.