Művészetterápia, avagy alkotással az önismeret útján

2023.01. 25.

„A művészetterápia tulajdonképpen egy belső utazás, mely kiválóan alkalmas az önismeret mélyítésére, a stressz kezelésére, társas kapcsolat fejlesztésére. Az alkotás során mindenki szabadon mesélhet és találkozhat azzal az énrészével, akit talán még kevésbé ismer” – mondja Takács Dalma művészetterapeuta és autogén tréning-vezető, a SafeSpace megálmodója.

Elárul az alkotásod

„A művészetterápia tulajdonképpen egy belső utazás, amely azt a célt szolgálja, hogy a belsőnkben lévő lenyomatokat, tudattalanul zajló működéseket az alkotás folyamata révén a felszínre hozza. Az alkotások segítségével előbb-utóbb megindul a beszélgetés, és sokszor nehéz érzések, elakadások is felszínre jönnek” – kezdi Takács Dalma művészetterapeuta, aki foglalkozásait előszeretettel egészíti ki különféle relaxációs technikákkal, más szakemberekkel való kollaborációval.

„Egy művészetterápiás foglalkozáson képzőművészettel, zenével, irodalommal és mozgással is találkozhatnak a résztvevők. Van, hogy festünk, maszkot vagy önarcképet készítünk, újságokból kivágott képekből és szavakból kollázst készítünk, agyagozunk, különféle ritmushangszerekkel jelenítünk meg érzelmeket, esetleg szövegeken keresztül elemezzük, mi kavarog bennünk. Néha még haikukat is írunk. Maszk készítésnél terapeutaként például az érdekel, ki hogy látja önmagát, mit közvetít a külvilág felé, esetleg milyen attribútumokra vágyik.”

Párbeszéd önmagunkkal

A foglalkozás elején minden résztvevő körbeül, Dalma ismerteti a szabályokat, a keretrendszert, majd egy rövid bemutatkozókörben mindenki mond magáról pár szót. A szabályok közé tartozik az, hogy a résztvevőknek titoktartási kötelezettségük van a foglalkozáson elhangzottakkal kapcsolatban, illetve hogy mindenki csak ítéletmentesen és egyes szám első személyben fejtheti ki a gondolatait. Ezt követően kezdődik el a ráhangolódás a foglalkozás témájára relaxációval, beszélgetéssel, majd kis szünet után következik az alkotás. 

„A harag-és feszültségoldás esetén például gyakran fordulunk az ütős hangszerekhez és a két kézzel való alkotáshoz és képzőművészeti eszközökhöz, általuk feszegetjük a nehéz érzéseket, hogy aztán – saját magunk és környezetünk károsítása nélkül – búcsút inthessünk nekik. 

Néha előveszem a gyurmát is, vagy a pasztellkrétát is. A gyakorlatok során rá tudunk nézni a testünkhöz fűződő viszonyunkra is. Az alkotás során a résztvevők megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, sorstársakra találhatnak, és kreatív módon, például festéssel dolgozhatják ki magukból a dühöt, ingerültséget. Reflektálunk egymásra oly módon, hogy elmondjuk, bennünk milyen érzéseket vált ki a másik alkotása.

A foglalkozások során igyekszem nagy hangsúlyt fektetni a résztvevők erősségeinek, énerőinek feltérképezésére is. Van olyan gyakorlatunk, ami kifejezetten erre irányul. Fontos, hogy kidolgozzuk magunkból a negatív érzéseket, de legalább ilyen kardinális az önszeretet és az önmagunkkal való törődés gyakorlása is.„

• 

Szükség van művészeti előképzettségre?

„Mindig azt szoktam mondani, hogy ahhoz, hogy valaki művészetterápián vegyen részt, nem kell semmilyen művészeti jártasság, előképzettség. Az alkotásokat nem azért készítjük, hogy kiállítsuk őket a Louvre-ban, és szerencsére a művészetterápiát egyáltalán nem érdekli a művészeti érték. Kizárólag az alkotás élményén, az önkifejezés lehetőségén és a tudatalattiban elraktározódott érzések felszínre hozatalán van a hangsúly. Egyesek azt szokták mondani, hogy nem tudnak rajzolni. Ilyenkor hagyom, hogy csak csendesüljenek el, figyeljenek befelé és, amikor késztetést éreznek, próbálják ki. Itt semmi nem kötelező.”

Beszédes az eszköz is, amivel alkotsz

Dalma mindig az emberhez kapcsol művészeti tevékenységet és technikát. Például, ha valaki jelzi felé, hogy mindig a tökéletességre törekszik és fél, hogy nem sikerül elég jól a képe, akkor a rajzolás helyett inkább a kollázst javasolja neki elsőre.

„Nála lehet, hogy inkább a kollázs készítés válik be, vagyis, amikor különböző képeket, fotókat vagy más típusú alapanyagokat (szövet, termések, apró tárgyak) használunk a mű elkészítéséhez. Érdekes megfigyelni, hogy kit milyen szavak szólítanak meg egy szövegből, milyen képeket vág ki, használ fel – sokat elárul ez is a személyiségről, a gondolatokról, az egyén érzéseiről.”

Épp ilyen izgalmas az is, hogy ki milyen eszközökhöz nyúl. Én mindig kiteszek festéket, krétát, színes ceruzákat, zsírkrétát és egyéb eszközöket, s hagyom, hogy mindenki ahhoz nyúljon, ami őt megszólítja. Utólag nagyon jót lehet beszélgetni arról is, hogy az illető miért éppen azt az eszközt választotta, hogy rendezte el a színeket, formákat a rajzlapján, hogy használta ki a rendelkezésre álló teret, tartotta-e annak határait, vagy esetleg kilépett közülük. Ami alkotás közben történik, sokszor a mindennapi életben megnyilvánuló gyakorlatainkra is reflektál.

Fontos hangsúlyozni: itt nincs jó és rossz megoldás, ez nem egy teszt, amin át kell menni. Ítélkezéstől mentesen, kérdésekkel vizsgáljuk meg az alkotásokat, és izgalmas hallani, hogy ugyanaz az egy kép hányféle különböző érzést, asszociációt ébreszt a résztvevőkben.”

• 

• 

Nem pszichoterápia helyett, hanem kiegészítésképpen!

Dalma rendkívül fontosnak tartja kiemelni, hogy a művészetterápia nem egyenlő a pszichológussal, és önmagában nem helyettesíti a pszichoterápiát, vagy a pszichiáter által felírt gyógyszereket.

„Az önmagunkon való munka hosszú folyamat, de mindenképp megéri az energiabefektetést: a művészetterápia által nemcsak új hobbit találhatunk, de megismerkedhetünk újfajta stresszlevezető módszerekkel is, amik amellett, hogy kikapcsolódást jelentenek, segítenek az önismeretünk mélyítésében is.”

Szerző: Jónás Ágnes

Fotók: Unsplash, Komróczki Diána