„Könnyen meggyőzhető apa vagyok”
2023. 06.09.
„A férfiak érésének legkeményebb és folyamatos tesztje az apaság. Apának lenni – különösen jó apának lenni – rendkívül összetett feladat. Hálás vagyok, amiért megadatott nekem a nagycsalád” – mondja Erdei „Madár” Zsolt profi ökölvívó világbajnok, akivel apák napja kapcsán beszélgettünk.
Háromgyermekes apuka vagy: a legidősebb fiad, Viktor 17 éves, Gréti 9, Vilmos pedig nemsokára 7 éves lesz. Milyen érzések és gondolatok kavarogtak benned, amikor először tartottad a karodban a gyermekeidet?
Habár nem tudom, milyen anyának lenni, de szerintem az anyai érzésekhez valami nagyon hasonlót érezhet ilyenkor egy férfi, egy újdonsült apa is. Amíg nincs gyermeked, fogalmad sincs, mire kellene felkészülnöd. Éretlennek érzed magad. Aztán amikor megszületik egy új élet, aki a te véredből való, átmész egy iszonyatosan nagy belső változáson mint férfi és mint ember, s rádöbbensz, hogy tulajdonképpen megértél az apaságra. Benned van zsigerileg.
Hozzáteszem, szerintem én jó alapokkal indultam, mert nagy családban nőttem fel: három testvérem van, és a két kisebb testvéremet már tízévesen is előszeretettel pesztráltam. Talán innen ered, hogy szinte az első pillanattól kezdve örömmel vettem ki a részem a gyerekeim fürdetéséből, a cumiztatásából, a pelenkázásból, és még sorolhatnám.
Apának lenni, vagy versenyre készülni – melyiket érzed nagyobb kihívásnak?
Apának lenni megtiszteltetés, jó apának lenni óriási kihívás. Mindig is arra vágytam, hogy több gyermekem legyen, és hálás vagyok, hogy ez megvalósult. Néha tényleg nem könnyű, mert olyan feladatokkal találkozom – ilyenek például a gyermekbetegségek –, amik a kontrollálható területemen kívül esnek. Ráadásul megtalálni azt a bizonyos középutat egy gyerekkel is kihívás, hát még hárommal! Nálunk egy vasárnapi ebédet sem egyszerű összeállítani, mert az egyik a csirkét szereti, a másik nem eszik szívesen húst, és még sorolhatnám. Szerencsére sok zöldséget, gyümölcsöt esznek.
Nekem a következetesség irtó nehezen megy, pedig, ha úgy vesszük, sportolóként az egész eddigi életem a következetesség mentén telt. Viszonylag engedékeny és könnyen meggyőzhető apa vagyok, ezért időnként a fejemre nőnek a gyerekek.
Születésnapra vagy apák napjára készítettek már neked valamit saját kezűleg?
Hát persze! A kisebbek szeretnek rajzolni, gyakran hozzák haza a kis alkotásaikat az óvodából és az iskolából. Csak úgy önszorgalomból viszont nem kapja el őket az alkotási kedv, van, hogy noszogatni kell őket, hogy „tudod, anyák napja lesz”. De aztán nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a meglepetés-készítésbe.
Apaként mit csinálsz másképp, mint az édesapád?
Elég sok mindent. Az én apukám szinte soha nem volt otthon, keveset tudtunk együtt lenni. Én igyekszem sok időt tölteni a gyerekeimmel, a kirándulástól kezdve a mozizásig minden jöhet. Amikor velük vagyok, akkor száz százalékban velük vagyok fejben is, lélekben is. Bízom abban, hogy ha nem is tökéletes, de elég jó szülőjük tudtam és tudok továbbra is lenni. Igyekszem olyan, mára cikinek tartott értékekre megtanítani őket, mint a becsületesség, az alázat, a tisztelet és az udvariasság. Ha ezek nincsenek meg, akkor hiába várja az ember a sikereket a magánéletben, a munkahelyen és sportolóként, el fognak maradni.
Szenvedélyesen szeretsz horgászni. Ők is el szoktak kísérni?
Ritkán. Egyébként az egész horgászat 19 évesen kezdődött nálam, amikor egy barátomat elkísértem pecázni. Innentől kezdve a rabja lettem ennek a hobbinak. Születésnapokra, névnapokra, karácsonyra mindig horgászós felszerelést kértem, de a Meskáról azért még tudnék szemezgetni.
A gyerekek inkább az edzőterembe jönnek velem, ugróköteleznek, összeszedik az összes súlyzót és a labdákat. Az edzői munkám ilyenkor tulajdonképpen csak ötven százalékot ér, mert a másik 50 százalékban rájuk kell figyelnem. Gréti gyakorlatilag széttrollkodja az edzéseimet. Ez is azt támasztja alá, hogy az apaság egy életre szóló nagy kaland, egy jó humorú játék, nem csak a pelenkázástól a fürdetésig.
Gréti számára te vagy Superman?
Természetesen! Az én apukám olyan erős! – szokta mondani büszkén.
