MESKA Blog

Betárazott meskás játékokból Bach Kata színésznő

2023. 08. 31.

Bach Kata, a Vígszínház egyik legtehetségesebb fiatal színésznője első gyermeke születése után lett rutinos meskázó, épp akkor, amikor beleásta magát a környezettudatos életmódba is. Bár szintén színész férjével, Wunderlich Józseffel meglehetősen pörgős életet élnek, mégis sikerül megteremteniük maguknak a béke szigetét: többek között komposztálnak, kertészkednek, nagyokat kirándulnak, sokat tesznek a zöldebb jövőért, s ebben a szellemben nevelik gyermekeiket, az ötéves Julcsit és a kétéves Jánost is.

Akkor kezdtél rendszeresen meskázni, amikor megszületett első gyermeketek, Júlia, és valahonnan innen datálható a környezettudatosságotok is. Véletlen egybeesés lenne?

Egyáltalán nem véletlen! A Meska Instagram oldalát is szívesen böngészem. Amikor Julit vártuk, elkezdtem beleásni magam a környezettudatos életmódba. Ahogyan növekedett bennem a baba, mindent megtettem azért, hogy a lehető legjobb dolgok vegyék körül, ha megérkezik erre a világra. Ez vonatkozik az őt körülvevő tárgyakra, játékokra és az otthoni környezetre is.

Az egész háztartásunkat igyekeztem ebből a szempontból átalakítani: saját keverésű tisztítószereket használunk, komposztálunk, örülünk a rokonoktól megörökölt ruháknak is. Száraz élelmiszereket csomagolásmentes boltban veszünk és sok kísérletezés után újratölthető mosószernél kötöttünk ki. Most már nem nagyon van olyan döntésünk, amiben nincs legalább egyszer végigfuttatva „a zöld szempont”, de ez nem teher számunkra, csak egyszerűen ott van a fejünkben, mint ahogy az időjárást is megnézed, mielőtt reggel felöltöznél. Egyébként a zerowaste életmódnak amellett, hogy kevesebb hulladékod keletkezik, van egy olyan hozadéka is, hogy egészségesebben élsz. Hiszen nem az adalékanyagokkal teli termékeit vásárolod.

A gyerekek értik, miért dobjátok a műanyagot máshová, mint a papírt? Elmagyaráztátok nekik?

A kislányunk már nagyon aktívan kérdezősködik a világról. Sokszor egészen zavarba ejtő kérdéseket tesz fel a létezésről, vagy akár a halálról, és szülőként rákényszerülünk arra, hogy szavakba öntsük az elképzelésinket. Ez felelősség, mert közben mindent, amit mondunk szívnak magukba, mint a szivacs. De nem tartok nekik külön kiselőadást a környezettudatosságról, úgyis figyelik és másolják a mozdulatainkat. Julcsi kétévesen már megmondta apukámnak, aki épp a rózsákat metszette, hogy azt majd a „komposztba kell”, pedig sosem beszéltem neki erről, csak látta, hogy így csináljuk.Van egyfajta hit-és értékrendszerünk, amiben benne van, hogy tiszteljük a környezetünket, az élőlényeket vagy akár a tárgyakat, mert mindennek lelke van.

Férjed a kezdetektől partner volt a környezettudatos életmódban?

Ez nálunk úgy működik, hogy én szeretek tanulni és nagyon sokat tudok otthon beszélni arról, amit éppen tanulok (nevet), József pedig kiválogatja magának a számára hasznos információkat egy adott témából. A nyáron például faceyoga workshopokon jártam, nemrég dúlaképzést végeztem, nemsokára pedig kommunikációs tanfolyamon fogok részt venni. Szeretem fejleszteni magam, és ezekből általában mindketten profitálunk. Hála az égnek József olyan ember, aki nyitott minden újra.

A meskázáshoz visszakanyarodva: milyen termékekre sikerült eddig szert tenni?

Szerettem volna minél kevesebb műanyag játékot a gyerekeknek, mondhatnám, hogy környezettudatos vagy egészségügyi szempontból, de valójában régóta nem szeretem a műanyagból készült tárgyakat. Lett egy plüss sárkányunk a Meskáról, amikor épp Süsü mánia volt Julinál. Sokáig hatalmas kedvenc volt egy textiből készült kinyitható házikónk. Most jut eszembe, hogy Jancsi és Juliskának voltak elnevezve a hozzá tartozó babák, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy lesz egy Jancsink is. Rendeltünk egy filcből készült „interaktív” szintén kinyitható fatörzset, amiben egy kis rókacsalád lakik. Ezeken a játékokon kifejezetten látszik, hogy lelkesedéssel, szenvedéllyel készültek. A Favolarttól madárkás karácsonyi díszeket rendeltem valamelyik évben, de húsvéti dekoráció és gyerekszobába való színes zászlófüzér is van, aminek a megvarrásával sokáig kacérkodtam, de végül feladtam.

Van egy alkotó, akitől rendszeresen rendelek arclemosó korongot és horgolt dörzsszivacsot mosogatáshoz. Én is varrtam már magamnak arclemosót régi törölközőkből. Sajnos ritkán jut időm ilyesmire, de ilyenkor mindig újra felértékelődik bennem az, amit valaki kézzel készített.

Biztosan van valami tuti zero waste csomagolási technikád is.

Ismerem a japán „kendős” csomagolási technikát, a furoshikit, de nem próbáltam még ki, illetve csak akkor, ha mondjuk egy törölközőből „batyut” kellett csinálni. Csináltuk úgy, karácsony előtt, hogy összegyűjtöttük azokat a háztartásba került nagyobb papírokat, akár papírtáskákat, amik megfeleltek a csomagolásra. Nem használtunk celluxot, csak hajtogattunk és színes len zsinórral kötöttük át a csomagokat. Aztán Julcsival kézlenyomatot készítettünk vagy nyomdáztunk rá.

A környezettudatosságra és a zero waste-re sokan úgy gondolnak, mint valami trendre, vagy valami modern kori „találmányra”.

Akinek minden berendezési tárgyra van otthon külön vegyszere és gumikesztyűben meg maszkban takarít, szerintem az él a modern kori „találmányokkal”. Nem ítélkezem, tegye így, de nekem a vegyszerektől és illatosítószerektől régebben rendszeresen megfájdult a fejem és nem hiányoznak. Sok szempontból leegyszerűsítette az életemet az, hogy egy tisztítószerhez megvannak az alapanyagok otthon és ki tudom keverni. Vagy az, hogy a konyhában minden, amit használunk mosható, így nincs az az érzésem, mint korábban, hogy rendszeresen „újat kell venni” valamiből, mert különben megáll az élet.