Apák napja előtt Gálvölgyi Dorkát kérdeztük
2023.06. 08.
„Bármilyen furcsa, apu nem vicces, vagyis semmiképpen nem vicceskedő ember. Szoktunk persze sokat nevetni együtt, de otthon ő nem színész, nem humorista vagy parodista, hanem apa, férj és nagypapa ” – meséli Gálvölgyi Dorka, Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész fiatalabb lánya, aki elárulta azt is, milyen kézműves ajándékkal lepte már meg édesapját.
Milyen belső tulajdonságokat örököltél apukádtól?
Azt hiszem, hogy a makacsság és kitartás, amelyeket biztosan örököltem. Van ennek jó oldala, mert amibe belekezdek, azt általában meg is csinálom. Azért persze árnyoldala is van, hiszen amennyiben valami nem úgy alakul, ahogyan azt eltervezem, akkor roppant csalódott tudok lenni.
És mi az, ami miatt felnézel rá, ami miatt ő a te Superman-ed?
Most nyilván azt kellene mondanom, hogy az én papám a legokosabb, legerősebb és a legnagyobb (nevet). Komolyra fordítva a szót, az apukám okos és művelt, nagyon gyors észjárású ember, amiért roppantul felnézek rá. Rendkívüli módon tud érvelni és hirtelen helyzetekben elképesztő reakcióidővel tud reagálni. Mindig jól öltözött és nagyon szeretem az illatát.
forrás: családi archívum/Facebook/Gálvölgyi Dorka 
Talán nem is kell ahhoz apák napja, hogy megajándékozzuk a szeretteinket, és kimutassuk irántuk a hálánkat. Volt, hogy csak úgy, minden apropó nélkül készítettél neki valamit gyerekként saját kezűleg?
Gyerekként nem voltam valami nagy rajztehetség (most sem, sőt!). Felnőttként – amikor tudatosan kerestem a kikapcsolódási lehetőségeket – sok kézműves tevékenységet kipróbáltam, köztük a gyöngyfűzést – ezekből mindig született ajándék a szeretteimnek. A gyermekeimmel régebben festettem üveget, készítettünk is egy képet apunak, valamint az egyik születésnapjára bohócot csináltam neki, igaz, előtte vettem néhány gyakorlati órát. Decoupage technikával számos szépséget alkottam, de megfogott a műgyantaöntés is – készült már ilyen ajándék.
Megosztanál az olvasókkal egy olyan közös kalandot, kellemes emléket, amire szívesen emlékszel vissza gyermekkorodból?
Természetesen rengeteg közös kalandunk van! Kiskoromban sokat jártunk kirándulni, apu rengeteget mesélt nekem és a nővéremnek. A legkedvesebb pillanatok azok voltak, amikor este nem volt előadása, és olyankor ő készített sós mandulát, s hosszasan vetített diafilmeket nekünk. Bármilyen furcsa, apu nem vicces, vagyis semmiképpen nem vicceskedő ember. Szoktunk persze sokat nevetni együtt, de otthon ő nem színész, nem humorista vagy parodista, hanem apa, férj és nagypapa.
Milyen nagypapa ő?
Nem hagyományos. De mi lenne a hagyományos? Nálunk nem a megszokott munkarendben telnek a napok, hiszen mikor más szülők hazamennek a munkából, apu akkor indul el dolgozni. Míg a fiaim kicsik voltak, a mostaninál sokkal több előadása volt egy hónapban, így nem nagyon tudtunk délután vagy este együtt lenni, manapság viszont már egyre több idő jut nagyokat beszélgetni.
Mozaikcsalád a tiétek – férjed „hozott” két fiút, s van kettő közös.
Igen, és nem nagyon csinálunk külön programot, a legjobb az – és sajnos a legritkább is –, amikor a négy fiú mind egyszerre velünk van. Ilyenkor főzünk vagy sütünk együtt a kertben, sokat beszélgetünk, és csodás ez úgy, ahogyan van!
A Meskán számos kézműves apák napi ajándék közül lehet válogatni. Szerinted a férjed és az édesapád melyiknek örülne a legjobban? Mutatom az opciókat:
Apunak a fotósat választanám, mert szeretem megörökíteni a fontos eseményeket és ő is rajong a képekért. A férjemnek biztosan a sütiformát választanám, mert mindent imád, ami a konyhához, a főzéshez kötődik, és mert nagy kedvenceink a „sajátsüti” formák.