Jakupcsek Gabriella 30 éven át harcolt a stylistokkal

2023.01.31.

Jakupcsek Gabriella egyszerre édesanya és nagymama, feleség, népszerű műsorvezető, tanár és író… Színésznőnek készült, végül újságíró lett, s az elmúlt három évtizedben páratlan karriert futott be a magyar médiában. Azt talán csak kevesen tudják róla, hogy imád rajzolni, s hogy a művészet a mindennapjai szerves része.

Eredetileg színésznőnek készült, de rájött, hogy mégsem a színészet lesz az útja. Ezt követően felvételizett az ELTE művészettörténet–magyar és általános nyelvészet szakára, ahol aztán diplomát is szerzett.

Ez úgy volt, hogy legelőször a képzőművészetire felvételiztem, de a színműre vettek fel, és aztán jött az ELTE. Gyakorlatilag a fél életemet végigrajzoltam, szenvedélyesen. Míg a legtöbb kislány naplót írt, én naplót rajzoltam. A lányom, Emma is ilyen. Kiskorában be volt készítve neki egy asztal a szoba közepére, ahol előszeretettel alkotott. Bár már kamasz, nagy örömömre még mindig előfordul, hogy rajzot kapok tőle ajándékba. Vagy süteményt. A másik kötődésem a kézművességhez, a művészetekhez, hogy a férjem szülei szobrászok – olyannyira az életünk része a művészet, hogy szobrok és képek között élünk.

Két fiáról régebben a sport kapcsán cikkeztek sokat az újságok, mára mindketten családot alapítottak; Bálint sikeres sportmenedzser, Marcell pedig jogász. A művészetekre mennyire voltak fogékonyak? Lekötötte őket a festés, vagy a rajzolás gyerekként?

Különösen a nagyobbik, Bálint volt nagyon elkötelezett alkotó, be is írattuk egy budai rajziskolába, hogy mesterektől tanulhasson rajzolni.

Műsorvezetőként bizonyára több stylisthoz volt már szerencséje. Könnyű önt öltöztetni? Úgy értem, könnyű eset? Felvesz bármit, amit javasolnak?

Á, nem! Úgy fogalmaznék, hogy csatározós, harcos, mély barátsággá alakult 30 éven vagyok túl a stylistokkal. Van, akiben annyira megbízom, hogy ma is kikérem a véleményét. Ugyanakkor látom azt, hogy nagyon kevés az olyan stylist, aki a ruhák kiválasztásánál az adott műsorvezető személyiségét is figyelembe veszi. A Magyarország, szeretlek! című vetélkedőshow-ban kifejezetten nagy hangsúlyt fektettünk az külcsínre, szinte mindegyik szett közel állt a szívemhez és az ízlésvilágomhoz. A kereskedelmi csatornákon inkább a meghökkentés a cél, hiszen egy show-ba show ruha kell, és műsorok sikere múlhat a szereplők, a műsorvezetők megjelenésén.

A közösségi oldalain szereplő fotókat nézve egyértelmű számomra, hogy ön a színek szerelmese.

Egy ideje veszem magamnak a bátorságot, hogy élénk színeket is viseljek. Manapság már lehet, de tíz évvel ezelőtt hazánknak még nem igazán volt színkultúrája. Szerintem minden azon múlik, hogy egy ruhadarab hogyan van elkészítve, milyen az anyaga, a szabása. Ettől függően tud egy piros blúz csúnya piros, vagy szép piros lenni. Sokat alakított a színekhez való viszonyomon a Marc Cainnel közös együttműködés. Fantasztikus egyedi ruhákat mutathatok be a jóvoltukból. Az utóbbi időben megszerettem a narancssárgát, és bátran hordok citromsárga darabokat is. Ugyanakkor, ha mélyen a lelkembe nézek, a szép klasszikus szürke, fehér és sötétkék darabok a kedvenceim, s ha csak rajtam múlna, simán megállnék ezeknél. Lustaságból.

Mennyire fontos önnek, hogy az ékszer, amit visel egyedi és minőségi legyen?

Szeretem a divatot, keresem, vadászom a különleges darabokat mind ruhában, mind kiegészítőkben és cipőkben.  A képernyőn a mutatós, nagyobb ékszereket, a magánéletben viszont inkább a kényelmesebb, kisebb darabokat részesítem előnyben. Van több szépséges kollekcióm, köztük egy izraeli képzőművészé, de az is inkább televíziós szereplésre való. Ami még a ruhát illeti: farmerből szintén szeretem az egyedit, a ruhatáramban megtalálható koptatott és szaggatott fazon is, de a derék fölött gombolós, vagy a túlzottan bő szabású szóba sem jöhet.

• 

• 

Előnytelennek gondolja?

Viszonylag kevés olyan nő van, akin a derék fölött gombolós farmer jól áll. Még akkor sem előnyös viselet, ha az illető hölgy vékony testalkatú, lapos hasú. Pont a rossz szabással hajtják bele a nőket az önsanyargatásba, az alacsony önértékelésbe! Azt hiszik, hogy ők nem elég jók, nem elég vékonyak… Többek között épp erről, pontosabban az ízlésformálásról, na, meg a 40 év feletti életről írtam legutóbb egy könyvet.  Májusban jelenik meg.

Ez remek hír! A Meska nemcsak a hazai kézműves alkotók támogatása, hanem a fenntarthatóság és a környezetvédelem mellett is elkötelezi magát. Adódik a kérdés: ön odafigyel arra, hogy valamelyest csökkentse az ökológiai lábnyomát?

Emma rendszeresen tanít minket, például arra, hogyan lehet kreatívan megújítani és hasznosítani a régi tárgyainkat. Azért egyetlen mondat erejéig, hadd keljek a generációm védelmére! Mi még emlékszünk arra, milyen nagy szó volt, amikor bejött Magyarországra a nejlonzacskó. Nekünk akkor az volt az új, az volt a trendi, annak örültünk. Egyébként, ha ebben a témában valami igazán érzékenyen érint, akkor az a csomagolás, vagyis, amikor egy megrendelt terméket – például egy picike parfümöt – indokolatlanul nagy dobozban, töméntelen mennyiségű helykitöltő fóliával kapok kézhez. Micsoda pazarlás!

Az utóbbi években mi is beszereztünk vászontáskákat, igyekszünk minél környezettudatosabban élni, „zöld” autóval járok, szelektíven gyűjtöm a szemetet… és sírok, ha jön a futár.

Szerző: Jónás Ágnes