100 éves gyalupad Őze Áron asztalosműhelyében

2023.10.25.

Kevés színész van, akit a főiskolára egy faipari szakközépből veszek fel, Őze Áronnal mégis ez történt. Mint mondja, mindenképpen olyan hivatást szeretett volna választani, aminek köze van a természethez, és az asztalos mesterség ilyen. Érettségi idején mégis a Színművészetire felvételizett, ahova elsőre felvették –  onnantól kezdve eldőlt a sorsa. Számos díjjal ismerték el munkásságát, s immár hetedik éve igazgatja a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházat. Noha a színházhoz nagy szerelem fűzi a Jászai Mari-díjas színművészt, a faművességet esze ágában nincs száműzni az életéből: ha ideje engedi, elvonul saját asztalosműhelyébe, amely, mint megtudtuk, egyáltalán nem is olyan kicsi…

Már az általános iskolában megszeretted a diákszínjátszást, ehhez képest mégis a famegmunkálás, az asztalosmesterség felé vetted az irányt.

Mindenképpen szakmát, természetközeli hivatást szerettem volna kitanulni. A fa megmunkálása is kapcsolat a természettel. Kacérkodtam a váci állattenyésztő szakközépiskolával is, végül az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolában találtam meg a számításaimat, ahol fantasztikus négy évet töltöttem, nagyszerű tanárokkal, erős képzéssel.

Ahol mindjárt szerveztél is egy színjátszó kört.

Persze, alakítottam egyet, de még nem azzal a tudatossággal, hogy színházban szeretnék dolgozni színészként vagy igazgatóként. Én büszke voltam arra, hogy asztalos a szakmám, és a mai napig az vagyok. A szakközépben a termelési gyakorlatot és a nyári munkát is nagyon komolyan vették – számos faipari helyen volt alkalmam tapasztalatot szerezni. A személyimbe a sikeres vizsgák után azt írták: képesített faanyag-feldolgozó.

Dolgoztál valaha a szakmában?

Nem, mert az érettségi idején célba vettem a színművészetit, ahová fel is vettek, és ekkoriban talált meg az első filmforgatás – a Szédülés – Szász Jánossal. Valahol legbelül éreztem, hogy nem a gyalupad lesz az én szövetségesem hosszú távon. Az asztalos mesterség iránti szenvedély természetesen megmaradt hobbi szinten.

Olyannyira, hogy van is egy komoly asztalosműhelyem szerszámkészlettel és egy több mint 100 éves gyalupaddal. Ebben még van anyag, nem spóroltak ki belőle semmit.

Felteszem, készítettél már fából szépségeket a családnak.  

Főleg intarziát, a kisebbik fiamnak, Nimródnak pedig többek között egy szép fakardot, ami a mai napig megvan.

A gyerekek bútorait is mindig én készítettem, ebből látszik, milyen komolyan veszem, hogy, amit én el tudok készíteni, ahhoz nem hívok plusz segítséget.

Bármi javítandó volt eddig itthon, örömmel vállaltam. Színházi berkekben is híre ment, hogy értek ehhez-ahhoz, nem egyszer segítettem már kollégáknak, például bútorok összeszerelésében. Ja, és Szerednyey Béla kollégám hajójának asztalára is én alkottam az intarziát.

Nahát! Micsoda kulissza! A sport is szerves része az életednek. Feleséged, Auksz Éva színművésznő említette egyszer, hogy őszintén csodál, amiért, ha törik, ha szakad, te ott vagy reggel 7-kor az aikido edzésen.

Húsz éve aikidózom, egy ideje fekete öves fokozatban, 12 éve űzöm a japán kardforgatást, az iaidót, de mindenevő vagyok, ha sportról van szó. Láttam, vannak a Meskán íjászattal kapcsolatos termékeitek is, nagyon igényesek! Íjászkodni Kecskeméten kezdtem, amikor négy évig ott játszottam; azóta megtanítottam a fiúkat és Évát is.  Emellett kenuzunk, teniszezem Szakácsi Sanyival pedig anno még ejtőernyőztünk is.

Azt egyébként elképzelhetőnek tartod, hogy valaha még asztalosként dolgozz? Például a pandémia idején megfordult ilyesmi a fejedben?

Az egy nagyon kemény időszak volt nekünk, színházi embereknek is. Azonnal kellett döntéseket hozni, helyzetet menteni és munkát adni a dolgozóknak, vagyis nem volt időm azon gondolkodni, hogy mi legyen a B terv. Aztán újra beindult az élet, és működünk töretlenül. Nemrég mutattuk be a Máli nénit, a Diploma előtt prózai előadást, s december 15-én debütál Rumini Tükör-szigeten. Izgalmas nagyszínpadi előadás lesz táncosokkal és a Firkin együttes ír-rock zenei produkciójával.

Mindenesetre, ha egyszer úgy hozná az élet, várjuk szeretettel alkotásaidat a Meskán.

Köszönöm! Mind a színészet, mind az asztalos mesterség gyönyörű alkotói folyamat és hivatás, amit nem szabad rutinból űzni.

A fa éppúgy partner, mint az ember. A megmunkálása és egy szerep megformálása is bírhat terápiás hatással, hiszen lehetővé teszik az önkifejezést.

Egyik sem tud unalmassá válni, mert „mindig a nulláról kezded”, mindig más a fa, a szerep, az előadás – újra és újra arra törekszel, hogy megszólítsd a közönséged. Szerintem a fa megmunkálásának művészete nemcsak egy készség, hanem egyfajta időutazás is, amely során a múlt és a jelen, azaz a hagyományok tisztelete és továbbörökítése találkozik.

Nézd meg fából készült termékeinket a Meskán, válogass csodás intarziák, bútorok, fali kulcstartók és sok más szépség közül!