Tarján Zsófinál bármikor beüthet az ihlet

2023.04.21.

A többség a Honeybeast frontembereként ismeri Tarján Zsófit, ám számára nem a zene az önkifejezés egyetlen eszköze. Az énekesnőnek a mikrofon mellett állandó „barátja” a vázlatfüzet, a rajzok alapján pedig folyamatosan készülnek a festményei is. Harmadik önálló kiállítása április 29-én nyílik a Gödöllői Művészetek Házában – többek között erről is beszélgettünk vele.

Gyerekként mi volt az első komolyabb alkotásod?

Harmadikos általános iskolás lehettem, amikor leültem egy kartonlap elé, és elkezdtem halakat festeni. Absztrakt halak voltak, de abszolút felismerhetőek. Az egész negyed óra alatt született, és emlékszem, hogy épp nagyon jó kedvem volt. Nem akartam megváltani a világot, csak élvezni szerettem volna, hogy festek. Nagyon megtetszett a kép a tanáraimnak. Amikor apukám meglátta, azonnal elkérte, bekeretezte és kitette a nappaliban. Állítólag volt, aki azt hitte, hogy Picasso.

Anyukám (Hernádi Judit érdemes művész – a szerk.) mindig eltette a rajzaimat, azokat is, amik még csak pálcikaembereket, vagy pont, pont, vesszőcskét ábrázoltak. Neki nagyon tetszettek, és észrevette, hogy karaktereket akartam belevinni ezekbe az egyszerű figurákba. Huszonévesen visszanéztük a gyerekkori alkotásaimat, és megállapítottuk, hogy anyu túlságosan elfogult volt velem szemben (nevet).

• 

Hol sajátítottad el a technikai alapokat?

Jártam rajzszakkörre, később pedig grafikát és digitális designt tanultam egy művészeti iskolában. Az volt a cél, hogy legyen egy szakmám, olyan, ami a vizualitáshoz és a vizuális kommunikációhoz kötődik. Így lettem grafikus. Osztálytársamtól, Ördög Noémitől – aki Noemi Devil néven ma világhírű festőművész – szintén kaptam technikai tippeket, de jártam Gyémánt László Kossuth-díjas festőművészhez is. A saját tudásállományommal még egyáltalán nem vagyok elégedett, sokkal tudatosabb és fejlettebb szeretnék lenni ezen a téren.

• 

Spiró György azt vallja, egy alkotó számára nincs jobb dolog, mint a válság, mert ilyenkor születnek az igazán jó alkotások. Te mikor tudsz jobban, intenzívebben alkotni: amikor valami mélypont van az életedben, vagy amikor minden rendben?

A hangulataim nem szokták befolyásolni az alkotást. Az ihlet ezek felett áll. Bármikor beüthet, függetlenül attól, hogy jobb, vagy bal lábbal kelek fel.

Április 29-én kerül sor harmadik önálló kiállításodra, ezúttal a gödöllői Művészetek Házában. A június 18-ig látogatható tárlatot Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus nyitja meg. Régóta ismeritek egymást? 

2012 nyarán ismerkedtünk meg. Épp szomorúan rajzolgattam egy balatoni lángosozóban, amikor Éva egyszer csak mellettem termett, belenézett a füzetembe, majd ellentmondás nem tűrően azt mondta, ebből kiállítást kell csinálni! 2013-ban meg is szervezte életem első komolyabb kiállítását. Zenei szempontból is sikeres év volt ez – akkor született meg A legnagyobb hős című dalunk a Honeybeasttel.

Mi az a gondolati mag, ami köré a kiállítás szerveződik?

L. Péterfi Csaba szervezővel, a gödöllői önkormányzat kommunikációs vezetőjével sokat gondolkoztunk ezen. Kitaláltuk, az I want to break free címet, utánanéztünk, hogy jogilag használhatjuk-e, s kiderült, hogy igen. A szabadság, a szabadság vágya lett tehát a központi gondolati mag.

Hogyan határoznád meg a saját alkotói „ujjlenyomatod”? Mi jellemzi leginkább Tarján Zsófi alkotói stílusát?

Nem hiszem, hogy az én kompetenciám ennek megfogalmazása. Vannak figurális, absztrakt és tájképeim, utóbbiak mögött elég komoly társadalomkritika húzódik meg. Anyu el is nevezte őket társadalomkritikus tájképeknek.

• 

Ha már őt említed, neki is van némi köze a festészethez, legalábbis előadás szintjén: a Valódi hamisítványban játszik, ahol a bonyodalmat épp egy Jackson Pollck-festmény okozza.

Igen, valóban. Egyébként én szeretem az absztraktokat. A pillanat lenyomatai, mégis hosszú évek gyakorlásának eredménye, hogy egy vonás, vagy egy fröcskölés olyan „véletlenszerűen” jelenjen meg a vásznon, hogy olyan hatást keltsen, ami a művész célja volt.

Az általad, vagy például az Alföldi Róbert által festett képeknek az ismertség miatt már eleve magasabb az értéke?

Alföldi Róbert munkásságát minden téren nagyon sokra tartom, festőművészként (is) ő egy nagyon magas szintet képvisel hozzám képest! Igyekszem a közelébe kerülni, de ez biztosan hosszú évek munkáját igényli. Egy ismert ember neve növeli a szenzációfaktort, nyilvánvalóan hozzátesz az alkotáshoz egyfajta pluszt és talán még az árhoz is. Számomra az egyik legnehezebb dolog, amikor be kell áraznom a saját munkámat. Ehhez kívülről kellene látnom magam és a festményeket, ami lehetetlen, éppen ezért az árak kialakításához rendszerint segítséget kérek.