Fallikus kézműves kincset tart otthon Varga Ádám színművész

2023. 09.28.

„Talán az asztalos szakmát tanulnám ki a legszívesebben” – mondja Varga Ádám színművész, aki nemrégiben igencsak közvetlen kapcsolatba került a fával. A híd című reality sorozatban – ahogy ő fogalmaz – valóságos fűrészgéppé vált, csak, hogy megépítsen társaival egy 250 méteres hidat egy festői tó közepére. Az örökmozgó színész egyébként is szereti feszegetni a határait: több színházban is futnak előadásai, háromszor sétálta végig az El Caminót, megmászta a Kilimandzsárót, és volt egy rövid időszak, amikor a kézművességbe is belekóstolt.

Édesanyád főállásban pedagógus – általános iskolásokat tanít –, de kitanulta a keramikus mesterséget is. Megpróbált valaha bevonni az alkotótevékenységbe?

Kicsi voltam, amikor elkezdte kitanulni ezt a mesterséget. Velembe járt egy fazekasmesterhez, tőle leste el a szakma fortélyait. Öcsémmel sokat sertepertéltünk körülötte, volt korongunk, gyúrtuk, formáltuk az agyagot, ő pedig kiégette az alkotásainkat. A mai napig őrzi azokat a kis béna bögréket, amiket készítettünk. Jó buli volt, de engem jobban vonzott a színészet, és nem is gondolkodtam abban, hogy a kézművességet felnőttként hivatásszerűen szeretném űzni.

Játszol többek között az Átriumban, a Játékszínben, a Szkénében és a Rózsavölgyi Szalonban, szabadidődben rengeteget sportolsz és túrázol. Az El Caminót például háromszor csináltad végig, a Kilimandzsárót pedig apukáddal másztad meg. Ekkor tettél szert egy különleges afrikai tárgyra…

Egy maszáj bunkóra, amit nagy becsben tartok otthon. A maszáj harcosok a hatalmukat jelezve mindig ilyen – ébenfából, saját kezűleg készített – bunkós végű botot hordanak maguknál. A bot nem csupán fegyver, amivel akár egy oroszlán koponyáját be lehet törni, hanem fallikus szimbólum is: amikor egy maszáj harcos hazaérve azt látja, hogy egy ilyen bunkósbot van leszúrva a földbe a kunyhója elé, tudja, hogy az asszonyánál egy másik férfi van bent. Ő ezt tiszteletben tartja, nem megy be.

Akkor sem jövök haza üres kézzel, ha a menyasszonyommal utazom el, pontosabban ő az, aki mindig talál valami szép kézműves kávésbögrét vagy kávés szettet. Az már más kérdés, mennyi idő ezeket belepasszírozni a bőröndökbe (nevet). Mindketten szeretjük a különleges fából készült dísztárgyakat, bútorokat: van mandulafenyő asztalunk, olajfa sótartónk, és nemrég szereztünk be egy mangófából készült tévéállványt.

Már fut az HBO-n A híd, mely egy együttműködésre épülő összetett fizikai, szellemi és érzelmi játék, melynek során többedmagaddal kellett felépíteni egy 250 méter hosszú hidat egy festői tó közepén, Erdélyben. Milyen önismereti profitot hozott számodra ez a játék?

Tanításként fogtam fel ezt a három hetet. Órákon át keményen dolgoztam fizikailag, hordtam vagy épp kötöztem össze a gerendákat, ezalatt pedig bőven volt időm gondolkodni. Amikor huzamosabb ideig ilyen monoton munkát végzel, az felkavarja a magaddal kapcsolatban szőnyeg alá söpört salakot. És, ha valamit itt megtanultam, az a fűrészelés. Három hét után fűrészgéppé váltam.

És kiderülhetett a nézők számára, hogy mind egyéniben, mind csapatban remekül boldogulsz. Na, meg, hogy lételemed a humor.

Már gyerekként folyamatosan bohóckodtam, szeretek megviccelni és megnevettetni másokat. Alapvetően szeretem a dolgok pozitív oldalát nézni. Jó dolog csapathoz tartozni, a szakmai életemben is vágyom a „színházi családokra”, ugyanakkor nagyon élvezem a szabadúszást, mert felfedező típus vagyok.

Ha viszont ökotudatosságról van szó, nem ismersz tréfát. Legalábbis ez a hír járja rólad.

A párom is, én is természetszeretők vagyunk, fontos számunkra a környezetvédelem, kettőnk közül azonban tényleg én vagyok a „durvább”: már-már kényszeresen szelektálok. A péksütis papírzacsókról leveszem nejlont és külön dobom ki. Mielőtt a szemétre kerülne egy műanyag doboz, szépen elmosom. Idegőrlő lehetek (nevet). Nemrég költöztünk egy erdő mellé, de itt is könnyedén meg tudjuk oldani a szelektív hulladékgyűjtést. Van, hogy telepakolom a kocsit, és elviszem a szemetet a közeli gyűjtőbe.

Végezetül, áruld el, hogy milyen kreatív mesterségben merülnél el, ha időd és alkalmad nyílna!

Elég korán kiderült rólam, hogy nem túl jó a kézügyességem, voltaképpen semmiben nem vagyok ügyes, amihez finommotoros képesség szükséges. Egyszer összeszereltem egy TV-állványt. Miután végeztem, kiderült, hogy a dobozban maradt egy csomó alkatrész. A fát mint alapanyagot nagyon szeretem, szoktam is gyönyörködni az erezetében, ezért talán az asztalos szakmát tanulnám ki, de érdekes lehet az ötvösművészet is, mert – a színészethez hasonlóan – nagy hangsúlyt lehet fektetni a részletek kidolgozására. Egy szerep felépítése is egy aprólékos munkafolyamat.