„… csak Évike van, meg az ő ollója…” Hetényi Éva
Nem könnyű választani Hetényi Éva kollekciójából: a szegedi táskakészítőnek rendre megírják a vevők, hogy vagy tíz kedvenc közül kell egyetlen egyet kiemelniük, ami olyan nehéz feladat, hogy gyakran a család segítségét is kérni kell. A dzsungeles, a mandalás vagy a portugál csempés, esetleg a bézs, az olasz vagy a fekete-arany? Egymásra licitáló, egyedi, kézzel készült hátitáskák teremnek Szegeden, melyekhez még stílusos neszeszert is tudunk rendelni.
A bemutatkozásodban írod, hogy „ a jó dolgoknak időre és szeretetre van szükségük” – ez igaz a táskáidra is?
Nálam sok ideig készül egy termék, nagyon szöszmötölős vagyok, meg precíz és maximalista. Mindent szeretek a helyén tudni, amikor becsomagolok egy árut. A rendelésektől függ, hogy milyen végső határidőt adok meg: ha nagyon sok jön be egyszerre, akkor a 15-20 napot tudom tartani. De ha nincs olyan rengeteg, akkor nagyjából két napot szánok egy darabra. Mindig beleteszem a szeretetemet is: régen egy ügyvédi irodában voltam alkalmazásban, ami számomra megterhelő volt. Ezt a munkát viszont nagyon szeretem: szívvel-lélekkel végzem. Immár egyéni vállalkozóként dolgozom, jó két éve.
A színeid nagyon élénkek, szinte vibrál az oldal…
Imádom őket, sokat jelentenek nekem – én is színesen szoktam öltözködni. Korábban ágytakarókat is készítettem, ami mindig nagyon hosszadalmas folyamat volt. A családom miatt varrtam karácsonyra és születésnapokra ezeket a plédeket, amiket minden nap lát az ember. De a kezem nem bírta; ezért találtam ki azt, ami ennél könnyebb, és mégis megmarad a kézműves, személyes jellege. Nincs ipari szabászgép – csak Évike van, meg az ő ollója. Minden kézi erővel készül nálam; arra törekszem, hogy pontos legyek.
Te is viseled a termékeidet?
Még a három lányom szintén hordja a táskákat: mindegyiknek fejenként van vagy húsz darab, amit én készítettem. Jelzik, mi az, amin változtatni kell, hogy kényelmesebb legyen, mit lehessen még belepakolni… A covid alatt alakult ki ez a végső forma és stílus: mindenki haza kényszerült, illetve sokan ingáztak. Tömegközlekedni nem akartak: a mi családunkban is áttértek a biciklire, és a laptopot így hurcolták. A hagyományos laptop táska vállra akasztós, ami kényelmetlen. Ekkor találtuk ki ezt a hátizsák formát: szép legyen, nőies, esztétikus, színes, de bírjon el egy nagyobb gépet is.
A hevederpántok jól látom, hogy igencsak kímélőek?
Igen, teszek alájuk párnázott részt: össze van préselve egy vízálló anyag ezekkel a vatelines anyagokkal. A belső- és külső zsebekre, a pakoló felületekre ugyanígy nagy gondot fordítok. A nőknek ugye mindig fontos, hogy mindenük elférjen. A levelezés során mindig külön téma, hogy hová kerüljön zseb. Amíg nincs összevarrva a hátizsák, addig lehet módosítgatni. Egy belső laptop-zseb is készül kérésre, ha ezt igénylik. Szintén a praktikumot szolgálják azok a táskáim is, amelyekhez pluszban jár egy neszeszer. Így, kombináltan kedvezőbb az áruk, mintha külön rendelnék meg őket.
Az elegáns, trendi, városi mintákat szeretik főleg?
Sokan írják, hogy szeretnek bizonyos színeket, de táskában nem akarnak ennyire színesek lenni. A többség a bordó, lila és mindenféle sárga árnyalatokat keresi, de egy időben meg csak a pálmaleveleseket vitték. Elkezdtem gyöngyvászon anyagokkal is dolgozni, amelyek teljesen vízállóak. Ezeket itthon nem gyártják: konkrétan Lengyelországból kell rendelnem. Van olyan kék színű anyag, aminek egyértelmű a neve: sötét, világos… de van olyan is, amelyiknél ki kell derítenem, mi a pontos árnyalat neve. Ráleltem egy zöldes-kékes, meghatározatlan tónusra is, amit leginkább a petrolkék szóval tudok leírni.
934 eladott terméked van, ami főleg táskát jelent. Hogyan tudsz egyéni maradni?
Próbáltam másféle táskákat is készíteni: összehúzóst, lehajtóst, vagy zippzáros tetővel ellátottat, de nem igazán vitték… Mindenki ezt a lecsatolható terméket keresi – úgy tűnik, ez a trend. Nehezen tudnak választani, annyira beleszeretnek a mintákba. Vagy tíz kedvencet kinéznek, és kikérik a család véleményét is, melyik legyen a kiszemelt. A minták közt van azért változatosság: például parafából is készítettem már táskát, megrendelésre…
És ott az a karakteres olasz bútorszövet is…
Mi Szegeden élünk, ez pedig a budapesti útjaim révén került hozzám. Sokat válogatok a külföldről hozott, szebbnél szebb alapanyagok közt. Ritkán kérik, hogy ne legyen állati eredetű dolog a termékben, se textilbőr. Ez utóbbit viszont már egyáltalán nem használok, mert szerintem nem jó a minősége: alig egy év hordást ha bír, utána leválik a felső rétege…Az emberek többségének a marhabőr nem okoz problémát; nekem ez a minőség fontos is: eleganciát és tartósságot jelent, egy jó bőrápoló termékkel szinte kortalanná tehetjük.
Karbantartásra milyen módszereket javasolsz még?
Meg szoktam írni a vevőimek, hogy nedves törlőkendővel egyszerűen tisztíthatóak a táskák, még a világos színű gyöngyvásznak is. Amit mindenhová hordunk, biciklis kosárba teszünk, az bizony koszolódhat. Kicsit mosogatószivaccsal átdörzsölöm, majd törölközővel gyorsan megszárítom. Mosógépbe a bőr miatt nem szabad tenni; a textilbélést viszont ki tudjuk fordítani, és ha beleömlött valami, azt kézzel ki lehet mosni.
Fontos jelezned, hogy dohányfüst- és állatmentes környezetben varrsz?
Erre is van igény, ugyanis sokan rákérdeznek. Az állatot az allergia miatt szeretik tudni, például ha a macskaszőrre érzékenyek. Egyszer egy hölgy pedig arra hivatkozott, hogy a táska műanyag szagú, ezért visszaküldte – pedig ez nem igaz, mert egy emeleti, szeparált részen dolgozom, ami jól szellőzik. A vásznak és a marhabőrök is levegőznek – ez utóbbinak lenne egy jellegzetes illata, ha nem szellőzne kellően, erre is kiemelten figyelek.
Szerző: Perzsa