„Nekem a festészettel kell foglalkoznom, ez az én utam!”
Som-Balogh Edina útja a festészetig
2022.06.14.
Som-Balogh Edina a Barátok közt sorozat által vált országosan ismertté, de mindig ott munkált benne a vágy, hogy egyszer teljes energiaráfordítással szenvedélyének, a festészetnek hódolhasson. Miután távozott a sorozatból, úgy érezte, elérkezett az idő: azóta nem telik el úgy nap, hogy ne alkotna. A szimbolizmus jegyében készült festményeinek témája az élet és minden, ami ehhez tartozik, köztük a veszteség, a szeretet és a család.
Vannak, akik már gyerekkoruktól érzik, hogy a művészet lesz az útjuk. Te is ilyen voltál?
Még csak óvodás voltam, de már akkor felfigyeltek az óvónők a kézügyességemre. Mondták is anyukámnak, hogy érdemes lenne fejleszteni, szakkörökre, esetleg magánórákra járnom. Ettől kezdve a szüleim minden segítséget megadtak nekem: időt és energiát nem sajnálva tudatosan egyengették a rajzkarrierem. Általános iskolában rendszeresen jártam rajzversenyekre, harmadikos koromban pedig már felnőttek között rajzoltam, ami nagy szó volt, már csak azért is, mert felvételiznem kellett.
Aztán jött a kamaszkor, amikor is minden fontosabb volt, mint a rajzolás. A gimnáziumi években újra visszakanyarodtam a képzőművészethez: indultam versenyeken, kiállították a képeimet, megrajzoltam az osztálytársaim feladatait (nevet), de még mindig nem éreztem azt az igazi szenvedélyt. Persze legbelül tudtam, hogy nekem még dolgom lesz a művészettel. De előtte még fejembe vettem, hogy színész akarok lenni. A Színművészetire nem vettek fel, elmentem hát a Gór Nagy Mária Színitanodába.
De időközben bekerültél a Barátok köztbe, ami országosan ismertté tett.
Az élet furcsa játéka, hogy így megint egy kicsit távolabb kerültem a művészettől. Tíz év után szálltam ki a sorozatból, és úgy éreztem, végre betölthetem azt az űrt, ami folyamatosan tátong a lelkemben. Utat engedtem az alkotásnak és az önképzésnek.
Mint említetted, korábban „csak” rajzoltál, vagyis a festészet akkoriban még felderítetlen terep számodra. Kitől sajátítottad el a technikai alapokat?
Már az általános iskolai festőművész rajztanárom is nagyon hitt bennem, folyamatosan bátorított. A Barátok közt után Mészáros Erzsébet festőművészhez jártam négy évig, tőle a klasszikus festészet alapjait sajátítottam el. Szinte mindent, amit ma tudok, neki köszönhetek. Az elején azt kértem tőle, hogy csak figyelhessem, ahogy fest, és még mondta is: „Figyeld meg, Edina, ez talán többet fog érni, mintha valóban festenél!” Igaza lett.
Időközben elvégeztem az ELTE Művészettörténeti képzését. A bátyám szintén itt végzett, művelődésszervező szakon, és máig nagy hatással van rám, nagyon inspirál. Tőle és a könyveiből tanultam meg egy csomó mindent művészettörténetről. Egyetlen nyár alatt felkészültem a felvételire, és ettől kezdve rájöttem, hogy nekem ezzel és a festészettel kell foglalkoznom, ez az én utam.
Hogyan írnád le a saját alkotói „ujjlenyomatod”, vagyis mi jellemzi leginkább Som-Balogh Edina alkotói stílusát?
Szimbolista képeket festek, és mindegyikkel üzenetet közvetítek. A befogadón múlik, hogy észleli-e ezt az üzenetet. Mindegyik alkotásom egy kis szelet az életemből.
És mi az üzenet?
Hogy a gyerek, aki egykor voltunk, bennünk él. Vissza kell tekinteni rá, kell vele beszélgetni, mert csakis ekkor tudunk összhangba kerülni a felnőtt énünkkel. Emellett az istenhitem is ott van a képeimen. Hiszem, hogy hit nélkül nincs holnap, és, hogy minden borzalom közepette hinni kell, hogy egyszer lesz jobb is.
Mit jelent számodra az alkotói folyamat? Érzel közben például fájdalmat, vagy eufóriát?
Egy nappal azután, hogy anyukám meghalt, leültem a vászon elé, és megfestettem első saját képem. Alkotás közben egyszerre éreztem mély szomorúságot és fájdalmat, mire azonban elkészült a kép, euforikus állapotba kerültem. Olyan volt, mint egy megtisztulás, egy terápia, egy ventillálás. Minden egyes képem után ezt érzem, éppen ezért a festészetre pont úgy szükségem van, mint a levegőre. Egyszerre jelenti az élést és a túlélést. Csodálatos dolog, ha van egy szerető, támogató családod, csakhogy az embernek kell legyen még egy plusz kapaszkodója, ami teljessé tehet. Én megtaláltam, és úgy gondolom, pont emiatt tudok kiegyensúlyozott édesanyja lenni a gyermekeimnek.
Ha már a gyermekeidet említetted: ők mennyire fogékonyak a művészetek iránt?
Különösen a kislányom fogékony, de a fiam is nagyon érdeklődő. Előszeretettel rontanak be a kis barátaikkal a szobába, ahol alkotok, végignézegetik a képeimet, az eszközöket, és kérnek, hogy tanítsam meg őket is festeni. Pont ez adta az ötletet, hogy workshopokat tartsak gyerekeknek. Ez az egyik jövőbeli tervem.
Izgalmasan hangzik! Ne menjünk el azonban az idén nyílt kiállításod mellett sem, mellyel, ha jól tudom, egyben tisztelgés édesanyád emléke előtt.
Ez így van. Azért lett Ígéret a kiállítás címe, mert még életében megígértem anyukámnak, hogy folytatni fogom a művészi pályát. Az Aranybástya Étterem adott otthont a tárlatnak egészen május 15-ig. Számos tervem és célom van még, és most elértem az első lényegi állomáshoz. Ledöntöttem végre ezzel a kiállítással azokat a falakat, amiket a kishitűségemmel magam köré építettem.
Meskás terved is van esetleg? Mi örülnénk!
Képzeld, mi anyuval rengeteget böngésztük a Meska oldalát, és imádtunk válogatni! Sok kötött kézműves táskám van tőletek, a kislányomnak pedig egy gyönyörűen megmunkált horgolt figurája. Bevallom, eddig még nem regisztráltam, de nemsokára megteszem, és akkor tüzetesen megnézem a kínálatot. Modellként is rengetegszer kell olyan ékszert és ruhát viselnem, ami minden ízében egyedi, és bevallom, én ezeket jobban kedvelem, mint a tucattermékeket. Szívesebben viselek olyan darabokat, amikről tudom, hogy nem jönnek velem szembe az utcán, amiről megkérdezik, hol szereztem be. A Meska egy remek platform – olvasztótégelye számos egyedi hazai alkotásnak és alkotónak!
Ha Te is rajongsz a szép festményekért, nézd meg a Meska kínálatát!
Szerző: Jónás Ágnes